Dúla szakértőnk egy olvasói kérdésre részletesen leírta, hogy mit tehetünk, ha a baba a szülés közeledtével sem fordult meg. Mivel úgy gondoljuk, hogy sok olvasót érdekelhet, ezért egy kicsit kiegészítve cikk formájában is feltesszük az oldalra.
Ha a szülés nem akar elindulni a kiírt időpont után sem, sok orvos dönt a szülés megindítása mellett. A kismamák egy része azonban ódzkodik ettől. Nekik segíthet a homeopátia.
A képzés célja a már diplomával rendelkező, a születés körül tevékenykedő, valamint a felnövekvő generáció oktatásában és nevelésében részt vevő szakemberek számára igényes, magas szintű, tudományosan megalapozott perinatális képzést nyújtani. A képzés szakmai felelőse: ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar.
Sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe azt az oldalt, ahonnan a cikket átemeltem. A Holdam Közhasznú Egyesület évek óta a Születés Hete hivatalos szervező partnere. Rengeteget tesznek a nőkért és az anyákért, főképpen Miskolcon, de úgy gondolom, honlapjuk és írásaik segítségével országosan teszik a jót. Köszönet érte: www.holdam.hu
Mivel ma már keverednek fogalmak, kezdjük a szülés meghatározásával: A szülés az a folyamat, mely során a magzat az anyaméhből a szülőcsatornán át a külvilágba jut. Milyen egyszerűen hangzik, és mégis mekkora felfordulás van körülötte. Valószínűleg azért, mert ez az élet kezdőpontja, egész életünkre hatással van, s bizony ma általános jelenség, hogy a lelki tényezőket figyelmen kívül hagyják, aminek egyenes következménye a legsúlyosabb komplikációk fölmerülése a szülés során. Ez tudományosan bizonyított tény, mégis semmibe veszik. Tehát legalább mi tegyük meg, hogy tájékoztatjuk egymást!
Sokan félnek a várandósságtól, a gátlások miatt pedig teher lesz minden perc, amit boldogságként lehetne megélni. Pedig ha felkészítjük lelkünket, leküzdhetjük félelmeinket.
Minden szülés más, a szülési terv, az átgondolandók, megbeszélendők listája mégis sokban hasonlít egymáshoz. Ezért lehet segítség egy régi, de leporolható, pontokba szedett írás. Ebben a cikkben két különböző mintát mutatunk be.
A szülésre készülődés egyéni módja nem helyezi egyik szülésmódot sem előtérbe a másikkal szemben, és nem állít fel mércét sem, amit teljesíteni kell. Abban tud segíteni, hogy a résztvevők választása belső lehetőségeiket, és a számukra biztonságot adó utat kövesse, legyen az a hagyományos vagy az alternatív módja a szülésnek, hogy hatékonyan ráhangolódhassanak az előttük álló feladatra (szülés és szülőség), és hogy a körülményektől függetlenül saját belső biztonságuk, saját megoldásaik rendelkezésre álljanak.
Tudatosan elkerülhetõ-e életünk velejárója, a félelem?
Bátorság szükséges-e ahhoz, hogy félelem nélkül merüljünk valami ismeretlen dologba? Mi a félelem? Leküzdhető-e? Le kell-e küzdeni? És ki garantálja, hogy a félelem nem tartozik a szülési élmények közé? Mint a fájdalmat, a félelmet is úgy éljük meg, ahogy azt a hozzá fűződő személyes viszonyunk megengedi. Ha farkasszemet nézünk vele, esetleg erős szövetségest fedezhetünk fel benne, aki tükröt tart nekünk – magunkról, gyengéinkről, de ugyanúgy még meg nem ismert erőnkről, nyiladozó képességeinkről.
Dúla szakértőnk egy olvasói kérdésre részletesen leírta, hogy mit tehetünk, ha a baba a szülés közeledtével sem fordult meg. Mivel úgy gondoljuk, hogy sok olvasót érdekelhet, ezért egy kicsit kiegészítve cikk formájában is feltesszük az oldalra.
Ha a szülés nem akar elindulni a kiírt időpont után sem, sok orvos dönt a szülés megindítása mellett. A kismamák egy része azonban ódzkodik ettől. Nekik segíthet a homeopátia.
Mivel ma már keverednek fogalmak, kezdjük a szülés meghatározásával: A szülés az a folyamat, mely során a magzat az anyaméhből a szülőcsatornán át a külvilágba jut. Milyen egyszerűen hangzik, és mégis mekkora felfordulás van körülötte. Valószínűleg azért, mert ez az élet kezdőpontja, egész életünkre hatással van, s bizony ma általános jelenség, hogy a lelki tényezőket figyelmen kívül hagyják, aminek egyenes következménye a legsúlyosabb komplikációk fölmerülése a szülés során. Ez tudományosan bizonyított tény, mégis semmibe veszik. Tehát legalább mi tegyük meg, hogy tájékoztatjuk egymást!
