„A szoptatás területén a Dél mutat példát."

A nem indusztriális társadalmakban az etnográfusok és antropológusok eltérő táplálási szokásokat írnak le. A szoptatás időnként kizárólagos, de a leggyakrabban alkalmaznak valami kiegészítő táplálékot, néha a születéstől kezdve.

Az UNICEF „A világ gyermekeinek helyzetéről 1998-ban" című jelentése szerint a 0-3 hónapos korban kizárólagosan szoptatott gyermekek aránya széles skálán mozog: Nigéria: 2%, ellenben Ruanda: 90%.

Az elválasztás gyakran későinek tűnik az ipari társadalmakéhoz képest (1 és 3-4 éves kor között), ez időnként a gyermek ritmusához igazodik, máskor radikálisan, egyik napról a másikra az anya megtagadja a mellét, a nyugati mentalitás számára érthetetlen hadicseleket használva.

Az anyai szoptatás itt sem természetesebb, mint nálunk: itt is kulturális tényekre felel, különböző attitűdökkel, és gyakran ellentmondásosan.
Az anyatej hatásának eltúlzása ismét arra utal, hogy mennyi hit és elképzelés veszi körül az anyatejet. Az emberi tej hagyományosan hordozója különböző ambivalens tulajdonságoknak. Egyrészről csodálatos táplálék, amit a Szűz a saját melléből fakasztott, hogy meggyógyítson jó néhány szent életű férfiút, vagy a közönséges asszonyok teje, amely mindenféle gyógyításra képes, még feltámasztásra is. A XVII. században úgy tartották, hogy a nő tejét szívni jót tesz a tüdőkórságban szenvedőknek, és Diderot enciklopédiája is javasolja a női tejet mint orvosságot.

Ma orvosi publikációkra hivatkozva és a szoptatás elterjesztését célozva azt állítják, hogy a szoptatás jobb teljesítményt eredményez többek között a látásélességben, a nyelv elsajátításában, a mindennapi intelligenciában vagy az iskolai sikerekben. Az idegsejtek vagy a retina sejtjei valószínűleg jobb teljesítményűek a legmegfelelőbb táplálékkal táplálva. Azonban nagyon sok tényező van, amely szerepet játszik az iskolai sikerekben vagy a nyelv elsajátításában, így merészség az anyatejnek ilyen hatást tulajdonítani.

De féltek is az anyatejtől mint erős méregtől, amely képes megölni az arra érzékeny gyereket. Olyan hiedelmek ezek, amelyek mélyen beivódtak a népi képzeletbe, amint mutatják ezt az néprajzi-szociológiai vizsgálatok.

Az anyasághoz kapcsolódó érzések hullámzása megtalálható az anyatejjel kapcsolatos elképzelésekben. Megőrizni a mindenhatóságot – talán ezt jelenti az, ha az anyatejet utolérhetetlen minőségű fogyasztási termékként értelmezik. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy az anyatejre is a fogyasztói marketing szabályai lesznek érvényesek: a divat hatása, a családok és az egészségügy szereplői ismét dogmaként kezelik a kérdést.

Az anyatej sem nem csodás folyadék, sem nem méreg: élettani termék, amelyet a tejmirigyek termelnek, hogy az anya táplálja gyermekét, és amely az esetek nagy részében élettanilag a gyermek igényeihez igazodik. Fontos tájékoztatni az anyát, hogy milyen fontos az anyatej a gyermek számára, de az is fontos, hogy ne ruházzuk fel képzeletben olyan hatásokkal, amelyeket nem ismerünk pontosan.

A szoptatás elterjesztéséhez új kulturális attitűd meghonosítása szükséges. A szociális-gazdasági feltételek, a mentalitás és a tudományos ismeretek fejlődése az utóbbi évtizedekben lehetővé tették, hogy eltávolodjunk a tiltásoktól, a hagyományos béklyóktól, amelyek a szoptatáshoz kapcsolódnak. Ne áldozzuk fel ismét a valóságot a hiedelmeinknek!

(Vége.)

Forrás: Laurence Girard: A L’allaitement maternel – Entre croyances et réalités • Institut Co-Naitre • 2004. április 5.