Minden asszony a saját útját követi

Hogyan lehet egy ilyen egyszerű és természetes dolog, mint a szoptatás, kérdéses a társadalom, a társadalom egészségéért felelős szereplők számára? Kérdéses annyira, hogy szükség van mind az anyák figyelmét felkeltő akciókra, mind a szakemberek képzésére.

A valóság és annak ben,nünk élő reprezentációja nem esik egybe. Ha a távolság a valóság és a hit között, amelyet a személyes vagy tudományos tapasztalat köré építünk túl nagy, ez torzulásokhoz, értelmetlen cselekedetekhez és vitákhoz vezethet.

E szabály alól a szoptatás ösztönzése sem kivétel. A szoptatást ösztönözni kívánó vitákban rendszeresen felbukkannak olyan állítások, amelyek nagyon természetesnek látszanak, és a szoptatásról alkotott hagyományos elképzelések közé tartoznak. Mennyi a valóság és mennyi a hit/hiedelem ezekben az állításokban? Elősegítik-e a cél elérését, és mindenekelőtt: melyek ezek?

„A szoptatás lehetővé teszi a jó anya-gyermek kapcsolat kialakulását."

Egy asszony, aki anyává válik, heves testi és pszichikai változásokon megy keresztül a terhesség alatt, de a szülés során és a szülést követő hónapok alatt is.

Ebben minden asszony a saját útját követi, és ez függ a saját életétől, a gyermek apjától is.

Ezen az úton a szoptatás egy esemény a többi között. Mindenkinek a saját története szerint különleges jelentése van: egyes koraszülő anyák számára az elégtétel lehetősége, érzelmekben gazdag testkontaktus, másoknak a táplálás legegyszerűbb módja, egy másik anyának majdnem reflex, a végső kísérlet, hogy a testi leválás idejét eltolja az anya. Ahány anya-gyermek, ahány család, annyi különböző jelentés kapcsolódhat a szoptatáshoz.

A szoptatás nem garantálja, hogy az anya vagy apa jobban megérti a gyermek testi-lelki szükségleteit, mintha üvegből táplálnák. Nem egyedül a szoptatástól függ az anya-gyerek kapcsolat, még ha figyelembe vesszük is az egyedülálló testi és pszichikai mechanizmusokat.

A szoptatás időnként segít az érzelmi nehézségek (szeparáció, koraszülés) okozta sérülések gyógyításában, támogatja az anyaságukban bizonytalan anyákat.

Az anyai funkció az idealizációra alkalmas terület. Mindannyiunkat érint, legyünk anyák, gyermekek, házastársak vagy apák. Olyan archaikus érzéseket ébreszt bennünk, amelyeket legtöbbször a mindennapi tudat elrejt előlünk. Ezen a területen szabadon keletkezhetnek egyéni és kollektív hitek és mítoszok.

Jó néhány anya, aki a szoptatást választja, ebben a nagyobb kompetencia érzését találja meg. Egy anyának, aki elég jó anyának tartja magát, hogy Winnicot kifejezését használjuk, nagyobb esélye van, hogy megfelelően viselkedjen a babájával szemben. Mindennek, ami körülveszi az anyát, ezt a kompetenciaérzést kellene erősíteni és ápolni. De ugyanez nyugtalanítóbb eredményre is vezethet: „A jó anyák szoptatnak" – tehát ahhoz, hogy jó anya legyek, muszáj, kell, kötelező szoptatni. A jelentésmező változása nyilvánvaló. Ezt az üzenetet közvetítheti akár a nyelv, akár az attitűdök. Ez fogalmazódik meg implicit módon „A szoptatás lehetővé teszi a jó anya-gyermek kapcsolatot" állításban.

Az elég jó anya lehetővé teszi gyermekének, hogy megszerezze a majdani autonómiájához szükséges testi-lelki készségeket, és az utakat lehetetlen előre kijelölni. A „jó anya" nagyon elmosódott fogalom, az ember nem tudja, hol ér véget, annyira teljesnek és határtalannak tűnik.

A fiatal anya idealizált. Az állapotában először: derűs, mosolygós, boldog, eltelve attól, hogy betöltötte biológiai küldetését. Aztán funkciójában: figyelmes, abszolút beleérzéssel az újszülött felé, azonnal kielégíti minden szükségletét, kész lemondani női vágyairól, egészen odáig, hogy képes megfeledkezni önmagáról, ő a tökéletes szeretet és áldozatkészség hordozója. Mint Szűz Mária jól ismert képe, akit a déliek szeretettel a „a jó anyának" neveznek.

Az anya vagy elfogadja az érzéseit, félelmeit, kétségeit és ezeken keresztül hiteles kapcsolatot alakít ki gyermekével, és ebben az esetben nem közelíti meg a tökéletes anyát, vagy reménytelenül próbál a tökéletes anyához hasonlítani és ez lehetetlenné teszi, hogy a saját útján közelítsen a gyermekéhez.

A valódi kérdés tehát: hol van a szoptatás helye az egyes asszonyok számára? Feladatról van szó, amelyet végrehajtva képzeletbeli parancsnak teszünk eleget, vagy arról van szó, hogy ez az egyik lehetséges módja az anyává válásnak?

(Folytatjuk.)

Forrás: Laurence Girard: A L’allaitement maternel – Entre croyances et réalités • Institut Co-Naitre • 2004. április 5.