A nem indusztriális társadalmakban az etnográfusok és antropológusok eltérő táplálási szokásokat írnak le. A szoptatás időnként kizárólagos, de a leggyakrabban alkalmaznak valami kiegészítő táplálékot, néha a születéstől kezdve.
„A szoptatás visszatérést jelent a természeteshez, és semmi sem egyszerűbb."
Él az a hit, hogy létezett egy olyan történelmi időszak, amikor minden gyereket az anyja táplált anyatejjel. Eszerint az anyai attitűdöket a modern társadalom kulturális és szociális hatásai rontották meg, és ezek hatására távolodott el az anya természetes táplálási funkciójától. Így van ez valóban?
Hogyan lehet egy ilyen egyszerű és természetes dolog, mint a szoptatás, kérdéses a társadalom, a társadalom egészségéért felelős szereplők számára? Kérdéses annyira, hogy szükség van mind az anyák figyelmét felkeltő akciókra, mind a szakemberek képzésére.
Édesanyák számára, a Károli Gáspár Egyetem keretein belül műhelymunka céljából folytatott pszichológiai témájú online kutatásban való részvételre, amely a szoptatási szokások lelki hátterét kutatja.
Azok az újszülöttek, akik életünk első hetében gyorsan gyarapodnak, nagyobb valószínűséggel lesznek túlsúlyos felnőttek. A kutatás szerint az élet első hete kritikus szakasz a testsúly élethosszig tartó mintájának kialakulásában.
Egy amerikai kutatás kimutatta, hogy az alkoholfogyasztás közvetlenül befolyásolja az anyatej-elválasztást. Ezért a rendszeres ivást mindenképpen kerülendőnek tartják szoptató nők esetében.
A kisbabák számára az a legjobb, ha hat hónapos korukig csak anyatejet kapnak, s még további fél évig ez az értékes, tápláló, élő és éltető anyag marad fő táplálékuk. A szoptatás folytatása pedig legalább kétéves korig ajánlatos. Sokszor mégsem alakul így. Lássuk a leggyakoribb okokat!
Ha régi idők szokása szerint jeligét írnék ennek a fejezetnek az élére, kinyilatkoztatott igéknél alább nem adnám: „Otthon maradván az asszony (Anna), szoptatá fiát (Sámuelt), mígnem őt a tejtől elválasztá".
