Miként hat egy kihívó szempillantás? Miért jó a szex? A választ az utóbbi időben egyre inkább föltérképezett vegyi reakciók adják meg.

A kutatásokból az is kiderült, hogy a Zorán-dal – miszerint a szerelemnek múlnia kell – igaz. De a nagy érzés helyét átveheti az életre szóló meghitt kötődés.

„Mély vonzalmat érezhetsz a házastársad iránt. Eközben lehetsz szerelmes valaki másba. És mindeközben, függetlenül az előző két érzelemtől, szexuális vágyra gerjedhetsz további személyek iránt" – foglalja össze Helen Fisher, a Miért szeretünk? című, tavaly megjelent könyv szerzője sok ember tapasztalatát. A Rutgers Egyetem antropológus kutatója szerint a három állapot azért fedheti át egymást, mivel más és más jellegű vegyi reakciók irányítják őket, olyanok, melyek – bár ellenkező esetben egyszerűbb volna a világ – nem zárják ki egymást.

Az ismeretlen iránti vonzódást egy, az adrenalinhoz hasonló anyag, az idegsejtek közti kommunikációt felgyorsító fenilethylamin irányítja. Az amerikai Harville Hendrix, a Hogyan találd meg a szerelmet, amit akarsz, illetve a Hogyan tartsd meg a szerelmet, amit megtaláltál című könyvek szerzője szerint ez a matéria a következő esetek valamelyikében kezd el termelődni: ha a „célszemély" – akár tudat alatt is – kellemes gyermekkori emlékeket hív elő bennünk, illetve ha olyasmit érzünk benne, amit szocializációnk során elveszítettünk, és hiányzik számunkra. A koktélba egy dopamin nevű hormonszerűség is keveredik, s ha az élmény ismétlődik, egyre több szerotonin is, amely jelentős szerepet játszik az agy önjutalmazási mechanizmusában. Így alakulhat ki a szerelem, az az állapot, amely Fisher professzor szerint leginkább a mániákus depresszió mániákus szakaszához hasonlatos: nem tudunk kilépni a másikról való gondolkodás köreiből; a másik jelenlétéből, a „kábítószerből" egyre nagyobb adagra volna szükségünk. S ha a szerelem ilyen „beteg dolog", a tudósokban is fölmerül a régi kérdés: létezik-e ellene orvosság? Amíg az eset nem súlyos, tulajdonképpen antidepresszánsokkal gyógyítható – állítja Fisher. A szerelem esetenként nagyobb kényszerítő erővel vezérli viselkedésünket, mint az éhség, ám kémiája instabil: a hormonok ilyetén tűzijátéka néhány éven belül kötelezően véget ér.

Szex közben és az aktus után egy hatásos koktél, a szerotonin mellett oxytocin, vazopresszin és ópiátok ütős mixtúrája bolondítja meg, illetve andalítja el az agyat – állítja Jim Pfaus, a montreali Concordia Egyetem kutatója. Nagy kérdés persze, hogy ez az érzés egyetlen személyhez kapcsólódik-e vagy többhöz is. A mezei pocoknál például a 24 órán át tartó párzás élménye a partner szagképéhez kapcsolódva a vazopresszin nevű hormon révén olyan mélyen beivódik az agyába, hogy élethossziglani kapcsolatot alakít ki. A tudósok szerint ugyanakkor az emlősállatoknak mindössze 3–4 százaléka monogám, s nagy kérdés, hogy e tulajdonság az emberi fajra mennyire jellemző.

Mindazonáltal, ha egy szerelmes emberpár kapcsolatában minden klappol, a szerelem helyét végül átveszi a tartós kötődés, ami viszont az endorfinoknak köszönhető. E morfiumszerű ópiátok már nem okoznak olyan szívverést, mint a fenilethylamin, de tartós jó érzést alakítanak ki. Eljön a meghittség időszaka.

Forrás: Heti Világgazdaság Online • 2005. március 2.