Több település adott otthont az elmúlt héten a születés hete programsorozatnak. A megyeszékhelyen szombaton sűrűsödtek az események, de pénteken a szülészetre is benézhettek a leendő szülők.

- Tudom, könnyű innen az ágy mellől osztani az észt, hogy nagy levegő, aztán öt nyomásra legyen kint a baba, de ne parázzatok, segítünk, azért vagyunk - László Szilvia szülésznő tájékoztat, majd nyugtat. A Zala Megyei Kórházban járunk, méghozzá a Zalai Civil Ház jóvoltából. A szervezet kopogtatott, s talált nyitott ajtóra a szülészeten, amely már elnyerte a bababarát kórház címet. Erről üzen mindaz, amit az egészséges izgalomban lévő 26 érdeklődő hall.

Várandós anyukák, megszeppent, leendő apukák társaságában kukkantunk be a szülőszobára, a babaváróba. Látjuk, hol zajlik a fürdetés, az esetleges császármetszés, ha épp úgy hozza a sors.

- A vajúdás alatt együtt lehettek a párotokkal, ha kibújik a baba, az apuka vágja el a köldökzsinórt, azután 20 percig a mellkasotokon lehet a kicsi, akár szopizhat is, ha ügyes és kedve szottyan. Mi addig ellátunk benneteket odalent. Utána megfürdetjük őkelmét, szintén apukával együtt, lemérjük, milyen magas a kis lurkó, majd egy órán keresztül megint hármasban lehettek itt. Csak Ti, az új család - Szilvia szavait a folyosón egy nővérke karjában épp elhaladó, alig egyórás csöpp Attila látványa nyomatékosítja, az ember úgy érzi, ennél szebb nem is lehetne. A szülésznő hozzáteszi, nem akar hitegetni, a fájdalmat épp a baba miatt bírni, tűrni kell. De hát mindannyian így jöttünk. Ha mégsem sikerül, egy lépésre van a műtő, ahol a császármetszés megoldhatja a nehézségeket.

Mosolyok, apró homlokráncolások közepette távozunk a tűzvonalból . Miközben a steril öltözetből kihámozzuk egymást, régi ismerős, fülig érő szájú fiatal férfi integet a következő, szülőszobaleső turnusból: képzeld, nálunk egyszerre három jön! Na, az egész más figura lesz, néznek utána a csak(!) egy babát a pocakjukban hordozó kismamák...

Másnap, szombaton a születés hete rendezvény vendége volt a megyei kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának vezetője, dr. Vajda György főorvos is. Aki előadásában megvillantotta az otthonszülés és a kórházi szolgáltatások igénybevétele feletti vitát.

- A gólyát vendégül látni sosem volt játék, s nem is lesz. Én elmondom, mit nyújtunk mi, az összes technikai-műszerezettségi kapacitásunkkal, szakmai tudásunkkal - mondta, s képeken mutatta be, mennyit liberalizálódott a szülés folyamata az elmúlt évtizedben. Ma már a kórházi gyakorlat is tolerálja a különböző testhelyzetű vajúdást, az apa jelenlétét, a relaxációs módszereket. Ha minden simán megy, a lehető legkevesebb időt kell kórházban tölteni. (Ide kívánkozik a filmélmény, amit szintén a születés hete keretében láthattak az érdeklődők még szerdán az egerszegi Art moziban. A francia film japán, francia, szibériai, mexikói, afrikai, vietnami kismamát kísért a szülésig. Míg a mexikóit delfinek úszták körbe egy nagy medencében, ultrahang-kibocsátásukkal kommunikálva a magzattal, szinte kicsalogatva őt édesanyja pocakjából, addig a vietnami kórházban napi 40-50 szülést futószalagon levezető orvost láttunk, a szibériai anyukát meg egyenesen 800 kilométerre vitték császármetszésre a mínusz 40 fokban. Az afrikai sivatagi baba pedig nem élte túl azt, hogy anyukájának fogalma sem volt róla, mi történik vele, a varázsló hiába áldozott kecskét...)

De lépjünk vissza a Landorhegyre. A művelődési ház előtere élettel telt meg, hiszen az én anyukám óvodai rajzpályázat nyerteseinek népes és vidám gyülekezetét köszöntötte a város polgármestere, Gyutai Csaba.

- Ez az én anyukám, látod, itt a homloka - mutatta rajzát az ötéves, a Petőfi-ovit koptató Magyar Kristóf, aki oklevelet is nyert. Szülei (László és Erika) eközben a kistesót, a 25 hónapos Orsit terelgették, mivel az ifjú leányt minden érdekelte, amit csak látott.

- Nem mondjuk, hogy itt a vége, lehet, hogy lesz harmadik, csak most épp nincsen nagyszülői segítség - néztek egymásra érdeklődésemre.

Közben egy csendes zugban a zalai, ám ma már Szombathelyen élő, amúgy magánének-tanárnő invitálta beszélgetésre az érdeklődő szülőket.

Kajzinger lldikó, a kilencéves Misi, a négyéves Júlia és a hét hónapos Janka édesanyja a hordozókendőt népszerűsítette, mint olyasmit, ami nemcsak visszavisz a természeti népek gyerekcipelő praktikáihoz, de jelentős szabadságot ad a két kezünknek, mi több, a gyerek csípőízületeit, izomfejlődését, egyensúlyérzékét, hőháztartását, s nem utolsósorban értelmi, társas érintkezési szokásait is jótékonyan befolyásolja.

Jókat derültünk például azon a videón, amely érzékeltette, milyen keveset lát a gyerek egy babakocsi mélyéből, s ahhoz képest milyen szépen kinyílik a világ számára, ha a szülő hátán kényelmeskedve, magát teljes biztonságban érezve tekintgethet szerteszét. Ezen a napon szép látkép tárult elénk a gyerekvállalásról. Kérdés, meghozza-e a kedvet. A szervezőket mindenesetre folytatásra kötelezi a siker.

Állami anyagi támogatás 

Aki részt vettek a Zalai Civil Ház „születés hete” rendezvényén, szombaton délelőtt Rigó Csaba kormánymegbízottól, a Zalai Kormányhivatal vezetőjétől és Könczöl Csabától, a nagykanizsai kormányablak vezetőjétől a barátságosabb állam szolgáltató ügyintézéséről hallhattak. Így tájékoztatást kaptak a terhességi gyermekágyi segélyről, az anyasági támogatásról, a gyermekgondozási segélyről (GYES), a gyermekgondozási díjról (GYED), a családi pótlékról és a családi adókedvezményről.

http://zalaihirlap.hu

2011. május. 09. hétfő