Gyermekáldás, bábáskodás a magyar néphagyományban

Nemcsak a gyimesközéploki szülőotthonban engedték meg, hogy az anyák úgy szüljenek, ahogy nekik könnyebb volt, megtörtént ez Magyarországon is...

A szülés helye és módja

Így mesél erről egy orvos: „Budapesten születtem 1930-ban, az ’50-es évek elején tanultam a medicinát a budapesti egyetemen. ’56-ig Magyarországon éltem, s itt most Berlinben eszembe jut egy történet.

Mikor 1952-ben Kiskunhalason nyári gyakorlaton voltam, és be voltam osztva a szülészeten a szülőszobai ügyeletre, behoztak egy cigányasszonyt, inkább lányt, akinek, sajnos, már voltak gyerekei. S mi ott, ahogy tanultuk a pesti klinikán, megvizsgáltuk, kapott egy infúziót is, lefektettük a szülőágyra, s vártuk, hogy na, fog jönni a gyerek. Az meg csak mozgott ide-oda az ágyon, nem akart ott feküdni, hiába beszéltünk vele. Nem hallgatott ránk. Alighogy egyedül hagytuk, ahogy benéztünk, döbbenettel láttuk, a kollégám is, én is, hogy az ágy végében, sőt a matracon guggol, úgy nyom, és himbálja magát ide-oda. Mi úgy megijedtünk, mert az egyetemen úgy tanultuk, hogy ha a szülő asszony ilyen helyzetben van, akkor nagyon erős, súlyos és veszélyes vérzése lehet. Azonnal lenyomtuk a hátára, hogy feküdjön le, felteszi a lábát, és úgy nyomjon. Nem akarta, s még szidott minket cigányul, hagyjuk őt békén, ő azt jobban tudja. Az édesanyja, aki kint volt a folyosón, ő is kért minket, hagyjuk a lányát úgy szülni, így tudja a legjobban kinyomni a gyereket, ha ő ottan fel és le ringatja magát guggoló helyzetben. Hát én nagyon féltem, hogy ebből baj lesz, és nekem ebből bajom lesz, ha ez a fiatal nő egy nagy vérzést kap. Hívtam a szülész ügyeletes orvost, az megnyugtatott, hagyjuk a cigányokat úgy szülni, ahogy akarnak, ők ezt úgy csinálják már több száz éve, és örüljünk annak, hogy bejött egyáltalán a klinikára, s megkap minden gyógyszert, amit kell. Ha nem hagyjuk úgy szülni, ahogy már ezer éve csinálják, az lesz a vége, hogy be se fognak jönni a klinikára, s hogy orvosi ellátásban részesüljenek, az kútba esik, mert az egész cigányságot elriasztjuk a kórháztól, mert ott nem hagyják őket békében úgy szülni, ahogy ők azt látták az idősebb generációktól. Így aztán én ebbe belenyugodtam, hagytam, a vége pedig az lett, hogy az a fiatal lány nagyon gyorsan, és minden nagyobb erőlködés nélkül egészséges gyermeket hozott a világra."

Ugyancsak a kórházban történt: „Mikor édesanyám engem szült, volt egy olyan beteg, aki ott jött-ment, sétált. Azt mondta az orvos, nagyon messzire ne távolodjon el a teremtől, mert most már percei vannak, és meg kell szülni a gyermeket. A betegtársak rászóltak, miért sétál, amikor most már szülni kell! S édesanyám, aki mesélte ezt az egész dolgot, arra riadt fel, hogy egy erős ordítás volt, félelmetes erős ordítás volt, akkor látta, hogy a hölgy, aki terhes volt, s nemsokára szülnie kellett, szorította a vaságyat, egy nagyot ordított, s az 5 kiló 10 dekás gyerek egy perc alatt meg volt szülve. A gyermek lepottyant, ő meg összeesett, mert ugye, rosszul lett. És se repedése, semmije nem volt. S akkor mondta az orvosnak, hogy ő mind a hármat így szülte – mert ez már a harmadik szülése volt – lábon állva, és ordított, mert azzal az ordítással meg is született, világra jött a gyermek. Édesanyám azt mondja, nem volt baj a gyermekkel, hogy leesett a földre. Hát nagyon sok gyerek esik le az asztalról. Azt mondják, hogy addig, amíg pár hetes a gyerek, abszolút semmi baja nincs, mert annyira puha és rugalmas a csontja, hogy nem törik be. Persze, mikor már egyéves, akkor baj lehet." (Kolozsvár)

A bába beavatkozása

A parasztbábák hagyták, hogy a természet tegye a dolgát. Ugyanígy volt a csángóknál is. Kérdésemre, hogy a bába (aki az anyókája volt) mikor jött, mert fájdalma volt, mit csinált, Árgyeványban ezt a választ kaptam: „Nem csinált semmit, mit csináljon?" „Segítette-e?" „Nem!"

Másik adatközlőm szerint is „a bábaasszony jóformán semmit nem segített, esetleg nyomkodta a hasát, ha rá volt tekeredve a nyakára a köldökzsinór". (Felvidék, Kalonda)

Bernád Ilona

(Folytatjuk.)

Forrás: Napút