A névanalízis szerint az "Ádám" név olyan személyiség kialakulását támogatja, aki kedveli a társadalmi életet, és képes arra, hogy egy-egy közösségen belül megteremtse és fönntartsa a harmóniát és egyetértést. Ugyanakkor kijelentései sokszor kinyilatkoztatásnak tűnnek mások számára, és szándékát félreérthetik. Ha esetleg az értékesítés területén dolgozik, biztosan sikeres, mert érdeklik más emberek, és barátságos természetű. Természetéből adódóan sok függetlenségre van szüksége.
Az Ádám héber eredetű bibliai név, jelentése: ember. Más kutatás szerint a jelentése: vörös, vörös földből való. Héberül az „adama" szó vért is jelent.
„Amikor az Úristen a földet és a mennyet megalkotta, még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsájtott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje. Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét. Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé." (Mózes Első Könyve 2:5-7)
Karácsony böjtjén (azaz 24-én) a palócok, lévén általában római katolikusok, szigorúan tartották a böjtöt, azaz húst nem ettek, de nem ritka, hogy napnyugtáig egyáltalán semmilyen ételt nem vettek magukhoz. Délután a faluban gyerekek vitték házról-házra a megszentelt ostyát, amelyet mindig a kántor felesége sütött a híveknek, a háziak pedig pénzt adtak érte.
A karácsonyi asztalra böjtös ételek kerültek általában: lencseleves, mákos tészta. Kitüntetett szerepe volt az étkezésnél a piros almának (mely az élet és az egészség szimbóluma), a diónak és a fokhagymának, melyeknek rontást űző erőt tulajdonítottak, illetve a méznek, mely az élet édességét jelképezi. Az asztalra került a megszentelt ostya is. Még a legszegényebb házaknál is elengedhetetlen volt az étkezés megkezdése előtt az édes pálinka (mézes pálinka) fogyasztása, illetve a karácsonyi kalács – enélkül elképzelhetetlen volt a karácsony este. Az asztalt általában két abrosszal borították le, az elsőre szórtak még búzaszemeket a jó termés reményében, erre került a második, a díszesebb abrosz. Karácsonyfát ritkán állítottak, volt, hogy a környéken elterjedt borovicska fenyőt (borókát) vitték a házba, és a gerendáról lelógatták, de az sem volt ritka, hogy a még zöldellő muskátlit vagy gyümölcsfáról vágott ágakat díszítettek fel piros almával, színes papírral, dióval.
A névanalízis szerint az Ádám név olyan személyiség kialakulását támogatja, aki kedveli a társadalmi életet, és képes arra, hogy egy-egy közösségen belül megteremtse és fönntartsa a harmóniát és egyetértést. Ugyanakkor kijelentései sokszor kinyilatkoztatásnak tűnnek mások számára, és így szándékát könnyen félreérthetik. Ha esetleg az értékesítés területén dolgozik, biztosan sikeres, mert érdeklik más emberek, és barátságos természetű. Természetéből adódóan sok függetlenségre van szüksége.
Névnapjukat az Ádámok szeptember 9-én, december 12-én vagy december 24-én ünnepelhetik.
