Altmann Andrea elõadása és kerekasztal-beszélgetés – Emlékképek régi Születés Hetékről (2005)

Budapesten kívül még a nagyvárosokban is nehezen érheti el az anya, hogy olyan körülmények között szülje meg babáját, ahogy szeretné. Távolra kellene utazni családjától, tehát legtöbbször egyszerűen tudomásul veszi a kórházi rendet, nem is igyekszik megvalósítani a háborítatlan szülés ideáját. Legtöbbször erre a budapestieknek sincs lehetőségük, de már sokan gondolkodnak a születés első óráinak zavartalanságáról.

Egy ragyogóan fényes, napsütötte szombat délután, május 28-án Altmann Andrea kerekasztal-beszélgetésre invitált egy szülészorvost, egy budapesti és egy nagyvárosi szülésznőt, egy dúlát, és Magyarország első szakképzett bábáját, valamint a Születés Hete érdeklődő közönségét. A legnagyobb terem megtelt, miközben új és új vendégek jöttek, hiszen a partnerek véleménye mindenkinek fontos volt: vajon, akik egész életüket az anyáknak, újszülötteknek, családoknak szentelik, hogyan vélekednek az anyák és a babák első találkozásáról, a születés körülményeiről?

Altmann Andrea amerikai tapasztalatokat hozott magával a CIMS éves találkozójáról, és az Anya-baba barát kezdeményezés 10 fontos lépését vetítette elénk a falra, hogy a résztvevők beszélgetés közben is gondolkozzanak a kérdéseken.

Az amerikai koalíció az egész világra, így Magyarországra is kiterjeszti kutatómunkáját, hogy feltárja, hogyan valósul meg az anyák segítése.

– Mit jelent a normális szülés? – tette fel a kérdést Andrea. – Legfontosabb szempont, hogy hagyjuk a vajúdást magától beindulni. Jelenleg a szülések több, mint 20%-a korábban indított, programozott. Holott mindnyájan tudjuk, hogy az utolsó szakasz milyen fontos élettani hatásokkal bír. Mikor a baba is készen áll a szülésre, ő maga is létrehozza a szeretethormont, mely a kötődést jelenti számára a világgal. Természetesen vannak indokolt esetek, amikor be kell avatkozni, de most a normális szülésről beszélünk.

Indokként felmerülhet, hogy a baba túl nagy méretű, hogy a 42. hétbe becsúszott már a várandósság. Általában a kórház kényelmi szempontok miatt indít. Holott az indítás sosem kockázatmentes. Tudjuk például, hogy a 36. hét előtt indított babák háromszor annyival többen halnak meg.

A normális szülés egyik alapkövetelménye a mozgásszabadság. Bekötött infúzióval nem lehet mozogni, pedig az anya pontosan érzi, neki mire van szüksége.

Szüksége van az anyának folyamatos támogatásra a vajúdás alatt, ezt egy képzett dúla, nőtárs megadhatja neki, hiszen orvos, szülésznő nem lehet állandóan mellette, de megteheti egy másik személy, akinek ismerete van arról, milyen stádiumban mire van szüksége az anyának, és mikor kell visszavonulni. A dúla folyamatos érintésére az anya oxytocint termel, ezzel a test segíti a baba előrejutását a szülőcsatornában. Másrészt mindkettőjüknek igazi élmény a segítő jelenlét.

Normális szülésnél felesleges a rutin beavatkozások használata. Nem helyes az evés-ivást megtiltani, az anya érzi, mi szükséges neki ebben az időben. Az intravénás folyadékadagolás nem ad megfelelő energiát.

A tapasztalatok szerint a CTG-monitor alkalmazásával megnő a császármetszések aránya. Az epidurális érzéstelenítéssel pedig a baba is kap kábítószert, és nem érzi a kapcsolatot édesanyjával a szülés folyamatában.

Végül, miután az anya nem tud megfelelően mozogni, esetleg katéterezni kell, ez újabb folyamatot indít el benne: azt erősíti, hogy nem működnek megfelelően a szervei (vizelet-, székletproblémák). A gyorsítás mindenképpen hátrányos. Van, hogy már a születése uáni első pillanatokban antibiotikumot adnak a babának. Az indított szülésből születő gyermek esetleg kevésbé lesz éber, kevesebbet szopik. Ha pedig tápszert is adnak hozzá, másképp alakul a fejlődése.

A háton fekve szülés az anya és a baba számára a legrosszabb helyzet. Ezzel a gátmetszések számát is növelik, a babának fölfelé haladva kell kibújnia a gravitációval ellentétesen. Saját kis három kilós súlya nemhogy segítené, inkább visszahúzza.

Noll Andrea holisztikus bába szerint El Pasóban sose volt szükség gátmetszésre.

A normális szüléshez hozzátartozik az anya és a baba korlátlan együttléte. A bőrkontaktus jelenti a teljes biztonságot, azonnal megindul a tej, nagyobb lesz a szopási kedv. Az anya is jobban alszik, ha mellette van a babája.

Ha az apával találkozik először az újszülött, kétszeres stressz-hormont termel, ha idegen kézbe kerül először, akkor ennek a mennyiségnek a tízszeresét. Az anyával azonnal kapcsolatot teremtő gyermekek körében sokkal kevesebb az erőszakos viselkedésű, másrészt ezek az anyák ritkábban hagyják el gyermekeiket.

Megkérdezték a résztvevőket is, ők milyennek találják a normális szülést.

A vidéki nagyváros szülésznője, Erika szerint az a normális szülés, amit a szülést levezető orvos annak nevez. A kórházban csak háton fekvő pozícióban lehet szülni. Vajúdáshoz hozhat magával a szülőnő egy matracot, laticelt. A főorvos egy alkalommal megígérte a kismamának, hogy szülés közben mozoghat, de erre később annak nem volt igénye, így ilyesmi még sose fordult elő.

Noll Andrea okleveles bába szerint attól még nem nevezhetjük normálisnak a szülést, hogy az komplikációmentes. Ez csak hiányt jelent. Mindig az anyától kell kiindulni. Mit nevez az anya normálisnak? Normális-e, ha egy kitűnően levezetett szülés után meghal a baba? Lehet az kritérium, hogy az anya jól érzi magát, a baba jól van, és eközben a bába is jól van? Bizony, a szülés le tud állni, akár egy napig is megszakadhat a folyamat.

Békés Emőke, a Magyarországi Dúlák Egyesületének elnöke azt nevezte normális szülésnek, ami az anyának jó, bármi is történt előtte vagy utána.

Dr. Kosztin Árpád a Szent István Kórház szülészorvosa érdekes esetet említett azzal kapcsolatban, hogy mi jó az anyának. Egy asszonyka levelet küldött az orvosnak, melyben 24 pontban leírta, hogyan szeretne szülni. Bár magunk is biztatjuk az anyákat, vigyenek magukkal szülési tervet a kórházba, most látszott a dolog fonáksága. Vannak a kismamának elképzelései, de levélben küldi el, nem bízik abban, hogy szóban megbeszélhetné az orvossal. Ebben a kórházban sikerült megvalósítani elképzelését, míg a vidéki nagyváros kórházában a szülészek és orvosok ismertetik a mamákkal, hogy milyen szokások vannak a kórházban, és a mamának kell ahhoz alkalmazkodni teljes mértékben.

– Vajn hány gyereket vállal egy család, ha nem szimpatikus a kórház rendje, és nincs arra pénze, hogy más városban keressen befogadó orvost? Érdemes számolni: távol a családtól, ismeretlen körülmények között szüljünk-e, miközben egy másik gyerek otthon van anya nélkül, ha az apa látogatni megy, akkor apa nélkül is. Mennyit kell ezért fizetni annak az orvosnak, annak a kórháznak? Lehet választani? Ez bizony a 22-es csapdája. Itt nem az anya határoz, hanem eleve elrendelés szerint kell alávetnie magát a helyi viszonyoknak.

– Vajon mi történik, ha a szülő nő ragaszkodik az elképzeléséhez az orvos javaslata ellenére? Például elutasítja az oxytocinnal való külső segítséget.

– Mindezt addig teheti, amíg a saját és a gyermeke egészségét nem károsítja – feleli szakszerűen az orvos.

Noll Andrea figyelmezteti a beszélgetőket, hogy a legfontosabb tényező a türelem. Mi az, hogy normális? Megkereshetjük Mrs. Normálist: egy etióp származású zsidó menekült nő Angliában. Az anya és a baba érdeke nem lehet ellentétben. Ők automatikusan egy irányba néznek, csak a társadalom választhatja őket szét. Felesleges időről beszélni egy szülés kapcsán, egy órát, egy napot, három napot vajúdik-e a mama, az idő a történelmi ember találmánya. Akkor is szültek már, amikor még nem mérték az időt. A holisztikus bábaság szerint érdemesebb az órát félretenni a születés idejére. (Igaz, az órát nem az asszonyoknak köszönhetjük, többnyire máshol is baj van az órával.)

– Vajon miért orvost választanak az asszonyok? Miért nem azt beszélik maguk között: választottál-e már szülésznőt? És hányan keresik meg a szülésznőt, ha ismerik, kik jönnek hozzá vissza, vagy barátnőik tanácsára?

Kálmán Zsuzsa, egy budapesti kórház szülésznője, az asszonyok nagyobb családi elfoglaltságára hivatkozik. Neki is vannak gyermekei, csak bizonyos számú anyukát, szülést vállalhat el. Megkérdezik tőle, mi történik, ha egy időben szül több asszony azokból, akiknek elígérkezett. Ilyen még nem fordult elő a praxisában. Papp Zoltán professzor úr havi négy szülésben maximálta az ügyeleten kívül vállalt születéseket a szülésznők számára, hiszen egy idő után a fáradt szervezet akaratlanul is hibázhat. De legtöbbször a CTG-vizsgálatot megcsinálja a szülésznő, aztán szól az orvosnak, amikor kezdődik a szülés.

Nagyon jó a kórház személyzete, ha egymás után tizenkét szülés van, azt is becsülettel ellátják, senki sem szenved hátrányt.

– Milyen arányban vesznek részt dúlák a kórházi szülésekben?

– Nem minden kórház veszi szívesen a dúla jelenlétét, az apás szülést többnyire már elfogadták. A dúla folyamatos érzelmi támogatást nyújt a szülő nőnek – válaszolja Békés Emőke. – Az első hívás pillanatától vele van, biztonságérzetet nyújt. Legtöbbször a dúla maga is többször szült anya, aki a változó élethelyzetű nők szorongásait, félelmeit feloldhatja. De az is gyakori, hogy éppen az apát támogatja a dúla, vagy császármetszés esetén a kisbabát mellre helyezi, vigyáz rá.

Mindenki elmosolyodott Altmann Andrea kérdésén, vajon megkérdezik-e az orvostól, hány százalékban szokott császármetszést vagy gátmetszést végezni. Dr. Kosztin Árpád is mosolyogva felelt: ilyet soha nem kérdeznek a kismamák. De hát hogyan is mernék magyar viszonyok között szemtől szembe bírálni, vagy kérdőre vonni az orvost? Háta mögött mondanak jót-rosszat, de a bajban lévő páciens (akivel elhitették, hogy veszedelmes dolog gyereket a világra hozni) örül, ha minél hamarabb túljut a kötelező vizsgálatokon.

Amerikában Noll Andrea bizonyítékokon alapuló bábaságot tanult. A Mexikó és az Egyesült Államok határán lévő központban nyolcszáz szülésből kétszer volt szükség gátmetszésre. Talán tíz év alatt következetes munkával Magyarországon is elérhetjük, hogy elsősorban a bábához forduljanak a kismamák. Ez történt Új-Zélandon is.

– Hogyan tudják elérni, hogy a vallási és kulturális szokásokat figyelembe vegye a kórház?

Zsuzsa tapasztalata szerint bizonyos etnikum szokása szerint idegen férfi nem nyúlhat az asszonyhoz. Ilyenkor náluk női segédlettel születik a baba. Az István kórházban elég ritkán, de előfordult, hogy a szülők kérték a gyermek körülmetélését, ez megfelelő biztonság mellett megtörtént.

Emőke különös szeretettel emlékszik vissza, milyen szép volt látni a kórházi kis szentélyben gyújtott sok-sok mécsest. De volt olyan kórház, ahol ezt nem engedték meg, mert nem találták higiénikusnak. Kosztin Árpád doktor úr szerint a vérátömlesztés tiltásának addig van jogosultsága, amíg nem veszélyezteti az anya vagy a gyermek életét. Nem lehet olyan vallási tiltás, ami megakadályozhatná, hogy egy gyermek életét megmentsék.

– A mexikói környezetből átjönnek a határon a szülő nők az Egyesült Államokba – tette hozzá Noll Andrea –, s a személyzet mindenben alkalmazkodik a család szokásaihoz.

Ezen a tanulságos délutánon a továbbiakban még beszélgettek a szülés közben felvett testhelyzetekről, a rutinszerű eljárásokról, vajúdás és szülés alatt megengedhető ételek, italok fogyasztásáról. Mindezekről a jövő héten számolunk be.