Dr. Egyed Jenő professzor úr, az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet (OSZNI) vezetője nemcsak vendége volt a 2004. októberi II. Nemzetközi Bábakonferenciának, hanem fel is szólalt. Álláspontja meglehetősen markáns, de éppen ezért érdemes megismerni. Az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk a professzor úr hozzászólását.
Előző heti cikkünkben megkérdeztünk egy szülész-nőgyógyász orvost, egy vidéki kórház szülésznőjét, egy budapesti kórház szülésznőjét, egy dúlát, és Magyarország első okleveles bábáját, hogyan látják a magyar kórházakban az anya- és bababarát szülés megvalósítását.
Altmann Andrea elõadása és kerekasztal-beszélgetés – Emlékképek régi Születés Hetékről (2005)
Budapesten kívül még a nagyvárosokban is nehezen érheti el az anya, hogy olyan körülmények között szülje meg babáját, ahogy szeretné. Távolra kellene utazni családjától, tehát legtöbbször egyszerűen tudomásul veszi a kórházi rendet, nem is igyekszik megvalósítani a háborítatlan szülés ideáját. Legtöbbször erre a budapestieknek sincs lehetőségük, de már sokan gondolkodnak a születés első óráinak zavartalanságáról.
A 2005-ben már harmadszor megrendezésre kerülő Születés Hete rendezvénysorozat nyitónapjának utolsó programja kötetlen csevej volt. A beszélgetés moderátora Haas György, a rendezvény fő szervezője, beszélgetőpartnerei pedig a Portál két „Arca": Soma, jazzénekes és rádiós műsorvezető, valamint Demcsák Zsuzsa televíziós műsorvezető voltak.
Fontosak számunkra azok a kifejezések, hogy „vezetjük"-e a szülést vagy „kísérjük", „várandósok" vagyunk-e vagy „terhesek", de egy szó szerintem kulcsfontosságú: az önállóság. Ez nálunk azt jelenti, hogy önállóan, az orvos mellett, vagy önállóan, tiszteletben tartva a védőnői kompetenciát, de az más szintje az önállóságnak, mint amiről az a fajta bábamodell szól, amiről talán a külföldi vendégeink tudnának beszélni: hogy mi is az igazi önállóság.
Tények és ellentmondások a személyhez kötődő és a megkért orvoshoz nem kapcsolt szülésészlelési statisztikai mutatók között – mit jelent ebben az esetben a párbeszéd?
A hazai szülészeti ellátás tagadhatatlan ténye a személyhez kötött szülésvezetés, a „megkért" orvos szerepvállalása a szülőszoba eseményeiben. Az átalakuló intézményi és osztályos munkarendek, beosztások az Egészségügyi Törvénynek is igyekeznek eleget tenni, amikor ezt a gyakorlatot messzemenően figyelembe veszik (Eü. Törvény 1997).
A szülőszobánál maradva eldöntetlen kérdés a szülési folyamat gyorsítása burokrepesztéssel és oxytocininfúzióval, és mindezen ténykedések valódi hatásosságának az értékelési módja. Az interaktív szülőszoba gyakorlati paraméterekkel jellemzett, felhasználóbarát közeg, ahol a szülő nő és családja vélt vagy valós problémáira igyekszünk megnyugtató választ adni (Hagymásy 1999).
Különbségek az aktív–passzív szülésészlelés kommunikációs stratégiáiban
A szülésre való felkészülés során tisztázni kell mindazokat az elvárásokat, amelyeket a szülő nő és férje megfogalmaz a majdani szülőszobai tartózkodással kapcsolatosan.
A társas támasz jelentõsége a szülõszobai ellátásban
A gyermekáldás nem egyszerű technikai esemény, hanem mélységesen felemelő, megrázó, emocionálisan semmivel sem pótolható emberi élmény, amely elsősorban a család bensőséges magánügye, de ugyanakkor kiemelkedően fontos társadalmi esemény.
„A szülészeti ellátás napjainkban hangsúlyozottan családközpontú. Ez a koncepció valósítja meg mindazokat az elvárásokat, amelyeket az újszülött érkezésében leginkább érdekeltek: a család és az egészségügyi intézmény közösen fogalmaznak meg. A filozófia sikeres alkalmazása révén a szülők kiteljesítő élményben részesülnek a vajúdás és a szülés során, felesleges beavatkozásoktól mentesen. A szülőszoba így válik felhasználóközpontúvá, ahol a vajúdó számára a teljes flexibilitást és választási szabadságot tudjuk biztosítani mind a szülési pozíciók, mind az elérhető fájdalomcsillapítási módok vonatkozásában. A családközpontú megközelítés lehetővé teszi a nyitottságot is - a vallási és kulturális különbségek teljes elfogadása az új népvándorlás jelen korában fontos szempont."