Hol a „boldog" asszony ágya?

A gömbölyödő pocak még az ismeretleneknek is feltűnik, s a kismamának különleges bánásmód jár. Aztán megszületik a kisbaba, és egyedül őrá terelődik a figyelem. Nagyon fontos lenne, hogy a környezet felismerje: itt nemcsak kisbaba, hanem anya és apa is született. Velük is törődni kell!

Mit vizsgál a szülészorvos?

A méh

A korai gyermekágy a méhlepény megszületésével kezdődik. Az a hely, ahonnan levált, kiterjedt, nyílt sebhelyként marad vissza. Ahogy a méh fokozatosan összehúzódik, a sebfelület is egyre kisebb lesz. Az orvos elsőként mindig a visszaalakulás mértékét ellenőrzi. Óvatosan tapintja a fekvő páciens hasát. A baba megszületése után a méh alapja (fundusa) a köldök magasságában helyezkedik el, majd naponta egy-két harántujjnyival, azaz két centiméterrel lejjebb kerül. (Az eredeti állapot eléréséhez hat hét szükséges). A kórlapra, illetve a zárójelentésre vagy a „jól kontrahált" kifejezés kerül, vagy a "subinvolvált". Az előbbi azt jelenti, hogy a méh megfelelő ütemben húzódik össze, a második pedig ennek az ellenkezőjét. Ilyenkor gyulladás, fertőzés, visszamaradt lepénydarab vagy vérömleny akadályozhatja a gyógyulást. Ebben az esetben további vizsgálatokra és gyógyszeres, esetleg műszeres kezelésre van szükség.

A gyermekágyi folyás (lochia)

A lepény tapadási helyén levő seb gyógyulása miatt kezdetben nagyobb mennyiségű, vörös színű vér ürül, majd rózsaszínűvé, sárgássá, végül fehérré alakul a váladék színe, miközben mennyisége is egyre csökken. Szoptatás közben erősebb méhösszehúzódásokat, s ennek következtében erősebb vérzést is tapasztalunk. Ez elősegíti a gyógyulást. Ha a folyás rossz szagúvá válik, vagy a vérzés több napos szünet után újra kezdődik, erősödik, illetve nagyobb véralvadék-darabok távoznak, mindezeket az orvos gyulladásra utaló jelként értékeli. Ilyenkor rendszerint a méh is érzékenyebb a nyomásra, olyannyira, hogy szinte hozzá sem lehet érni. Minden olyan esetben, amikor a gyógyulás eltér a normálistól, orvosi vizsgálattal kell tisztázni az okokat.

Tejláz vagy fertőzés?

Nem véletlenül ellenőrzik naponta többször is a frissen szült anyák testhőmérsékletét. A régen rettegett, halálos kimenetelű gyermekágyi láz (tulajdonképpen a szervezet egészére kiterjedő súlyos fertőzés, azaz szepszis) manapság már rendkívül ritka, de helyi fertőzések előfordulhatnak. Ennek első jelei közé tartozik az emelkedő, majd tartósan magasan maradó láz. Ezzel egyidejűleg a méh nem húzódik össze kellő ütemben, puha tapintású. Tejbelövelléskor is mérhetünk rövid ideig akár magas lázat is, sőt a hidegrázás sem ritka, ám ilyenkor egyéb, fertőzésre utaló jel nem tapasztalható.

Gátseb, sérülések

A szakszerűen vágott és elvarrt gátseb nem jár jelentős, állandó fájdalommal. Gyógyulásához négy-öt napra van szükség, ezalatt a szülőcsatorna sérülései is rendbe jönnek. Az érzékenység tovább is tarthat, de ha szaggat, lüktet, belövellt, azaz piros, és váladék, genny ürül belőle, további kezelések szükségesek. Másodlagos sebgyógyulásról beszélünk akkor, ha a gátsebet vagy a császármetszés műtéti hegének sebvonalát szétfeszíti a váladék, és sebgyulladás alakul ki. Ilyenkor nem varrják össze újra, hanem többször is kitisztítják a sebet, amíg összeforrnak a szélek. Az így keletkező heg vaskosabb, nem vonalszerű.

Császármetszés után

A méh összehúzódása lassabban következik be, gyakoribbak a fertőzések. Mivel császár után nagyjából tizenkét órás fekvésre van szükség, a trombózisos szövődmények száma is gyakoribb. Az érfalhoz tapadt vérrögből ugyanis leszakadhat egy darabka, és másodpercek alatt olyan szervbe juthat, ahol már nem fér át az érátmérőn, és elzárja a vér útját. Gyakoribb azoknál, akik dohányoznak, túlsúlyosak, cukorbetegek, akiknek már eleve visszereik vannak, vagy akiknek magas a vérnyomásuk. Ma már szerencsére több módszer is az orvosok rendelkezésére áll e szövődmény korai észlelésére és kezelésére.

Visszatér a menstruáció

Az úgynevezett késői gyermekágy a szoptatás befejezéséig, illetve a rendszeres havi ciklus visszatéréséig tart. Általában a teljes elválasztás után hat héttel kezdődik az első havi vérzés, de az is előfordulhat, hogy teljes szoptatás mellett áll vissza a ciklus. Fontos tudni, hogy a szoptatás fogamzásgátló hatása csak kizárólagos és gyakori szoptatás mellett érvényesül, akkor sem mindenkinél. Egy év alatt százból hét nő akkor is teherbe esik védekezés nélküli nemi élet esetén, ha csak anyatejjel táplálja csecsemőjét.
(Szaktanácsadó: Dr. Török Miklós főorvos, egyetemi docens, Országos Gyógyintézeti Központ)

Szoptatás és menstruáció

Aki nem szoptat, szülés után hat-nyolc héttel számíthat az első havi vérzés jelentkezésére. Ettől kezdve a termékenység is visszaáll, tehát ajánlatos fogamzásgátlásról is gondoskodni. A szoptatás abban az esetben akadályozza meg a peteérést és a ciklus visszatértét, ha a baba hat hónaposnál fiatalabb, csak anyatejet kap, a szoptatások száma legalább hat-nyolc, és éjszaka sincs hat óránál hosszabb szoptatási szünet. További feltétel, hogy huszonnégy óra alatt a szopással töltött idő összességében elérje a másfél-két órát. Ha a baba cumit vagy kiegészítő innivalót kap, csökken a mellen töltött idő, s a fogamzásgátló hatás máris kevésbé megbízható. A szoptatást tehát az első hat hónap letelte után akkor sem tekinthetjük megbízható fogamzásgátlónak, ha a csecsemő éjjel-nappal gyakran szopik.

Sokan tapasztalják, hogy a menstruációjuk előtti napokban csökken a tejmennyiség, érzékenyebbé válik az egész mell, különösen a bimbó. Aggodalomra semmi ok, a ciklus visszatérte miatt nem kell abbahagyni a szoptatást, hiszen a vérzés kezdete után már másnap-harmadnap helyreáll a szükséges tejmennyiség. Szoptassunk ilyenkor gyakrabban, hogy ne maradjon éhes a baba! A menstruáció rendszerint nem okoz olyan ízváltozást, hogy a kicsi emiatt visszautasítaná az anyamellet. Ha mégis ezt teszi, rendszerint a fogzás okozta fájdalom vagy középfülgyulladás magyarázza a sztrájkot, nem a tej „romlása, értéktelenedése".

Szülés után sok nőnek a korábbinál rendszeresebbé válik a havi ciklusa, de előfordulhat, hogy a kellemetlen kísérő tünetek, különösen az úgynevezett menstruáció előtti tünetegyüttes, intenzívebben jelentkeznek.

Újra nőgyógyásznál

A szülés után hat héttel ismét ajánlatos felkeresni a szülész-nőgyógyász szakorvost, még abban az esetben is, ha semmi panaszunk nincs. A kontrollvizsgálaton az orvos ellenőrzi, hogy a méh visszanyerte-e eredeti méretét. Erre az időpontra a gyermekágyi folyásnak is abba kell maradnia, a gátsebnek és a hüvely belső sérüléseinek pedig meg kell gyógyulniuk. Ezután már egyre kevesebb fájdalmat okoz a szexuális élet – ha egyáltalán volt vele probléma –, de akár háromnegyed évig is eltarthat, mire a helyi érzékenység, hüvelyszárazság elmúlik.

A hathetes kontrollon a nőgyógyász belső vizsgálatot is végez: megtekinti a méhszájat, látható-e rajta sérülés. Igaz, a szülés után közvetlenül is ellenőrzik ugyanezt, s ha repedést talál az orvos, el is látja. Nem biztos azonban, hogy minden jól látszik, hiszen a szövetek felpuhultak, lazák. Csak hetekkel később derül ki, hogy valóban jó munkát végzett-e. A repedések műtéttel hozhatók helyre, erre azonban jóval később is sor kerülhet. Ha a pár ismét gyereket szeretne, a nagyobb sérüléseket mindenképpen az újabb várandósság előtt kell rendbe hozni.

Az orvosnak a szoptatásra is ki kellene térnie, hogy az esetleges gondokra fény derüljön. Ha szükséges, szoptatási tanácsadóhoz irányítja az anyát.

Ilyenkor beszélik meg a fogamzásgátlást is. Szoptató nőknek elsősorban mechanikus módszereket ajánlanak, például hüvelybe helyezhető kúpot, golyócskát vagy gumi óvszert. A spirált, azaz méhen belüli eszközt szülés után hat héttel már fel lehet tenni, de előtte ajánlatos hüvelyváladék-vizsgálatot végezni. Előfordulhat, hogy időközben a terhesség alatti gomba- vagy baktériumfertőzés újból fellángolt, s a hüvelyen át a méhbe vezetett eszköz feljebb viheti ezeket a kórokozókat.

Ha a kismamának terhességi cukorbetegsége volt, a hatodik héten kell sort keríteni egy terheléses vércukorvizsgálatra, hogy lássuk, helyreálltak-e a szabályos értékek.
(Szaktanácsadó: Dr. Boros Judit szülész-nőgyógyász)

Méhszájseb

A köznyelvben méhszájsebnek nevezik azokat a kis hámsejt-kitüremkedéseket, amelyek a méhnyak belső hámjából származnak. Az elnevezés azért sem megfelelő, mert a seb voltaképpen hámhiányos bőrfelületet jelent, míg a „méhszájseb" esetében erről nincs szó. Előfordulhat, hogy a kis bőrlebenyek időnként – például közösüléskor – véreznek, mert megsérülnek, ám szerencsére rendkívül gyorsan gyógyulnak.

Kellemetlen lehet azonban, hogy ezek a szövetrészek fokozott váladéktermelésre késztethetik a méhnyakat, különösen akkor, ha hüvelygyulladás alakult ki. Előfordulhat, hogy valamelyik korábbi fertőzése (például chlamydia, mikoplazma) kiújul. Ilyenkor először a gyulladás okát kell keresni, majd kezelni.

A méhszájsebet magát nem muszáj bolygatni, ártalmatlan jelenségről van szó. Ha viszont mégis kezelni kell az orvos szerint, ez rendszerint nem vonja maga után a kórházat, a rendelőben fagyasztásos vagy lézeres eljárással tüntetik el a hámsejtszigeteket.

Babanézőben

A kíváncsi látogatók jól teszik, ha nemcsak a kisbabát csodálják, hanem figyelmük a család többi tagjára is kiterjed. Ajándékot főleg a kismamának, a nagytestvérnek és az édesapának illik vinni. Kerüljük a feltűnő sminket és a fényűző eleganciát, és érdeklődjünk a szülés körüli események felől. Ne fukarkodjunk a dicséretekkel! Ajánljuk fel segítségünket, és egyúttal állapodjunk meg valamiben (program a nagyobb gyerekkel, főzés, vasalás, takarítás, varrás).

Ajándéktippjeink

CD-k (például relaxációs zene vagy babaringatók), egy-egy divatos kiegészítő, friss gyümölcsök, érdekes könyvek, kettesben játszható társasjátékok, újság-, vagy magazin-előfizetés, hordozókendő, előfizetéses biomenü egy hétre

Gyermekágyas szokások a múltból

Már az elnevezés is árulkodó: a legtöbb nyelvben olyan szóösszetételt használnak a szülés utáni hetek megnevezésére, melyben az ágy, a fekvés, a pihenés meghatározó. A régmúltban kiterjedt tiltásrendszer gondoskodott a gyermekágyas nő és csecsemője kíméletéről, érinthetetlenségéről. Az ürügy a folyás miatti tisztátalanság volt.

• A régi magyar paraszti kultúrában – ahol pedig a munka kiemelkedően fontos volt – mindenki elfogadta, hogy az anyát tehermentesíteni kell. Szülés után a kismama hetekig pihenhetett babájával együtt a „sátoros ágyban". Tisztátalansága miatt nem főzhetett, tehát a rokonok, ismerősök látták el étellel, hozták a komatálat, és átvállalták a ház körüli munka nagy részét.

• A középkorban a muzulmánoknál a gyermekágyas asszony negyven napig tisztátalannak számított. Nem léphette át a ház küszöbét, nem nézhette a hegyeket, nehogy kiszárítsa az éltető forrásokat. Huszonegy napon át tilos volt a haját megnedvesítenie vagy bármit megérintenie. Az anya csak a tisztulási szertartások után szoptathatta meg gyermekét, mindaddig ki kellett öntenie tejét. A negyven nap alatt szoptatós dajkára bízták a kicsit, vagy vaj és méz keverékével etették. Az anyának birkahájból, búzalisztből és szőlőízből készült levessel kellett beérnie.

• Tahitin régen a szülés után két-három hétre rögtönzött kunyhóba zárták a kismamát. Elkülönítettségének idején nem nyúlhatott ételhez, ezért másvalakinek kellett őt táplálnia.

• Az Alaszka partvidékén élő eszkimóknál régen szülés után húsz napra különálló kunyhóba kellett vonulnia az anyának. Annyira tisztátalannak tartották, hogy senki sem érhetett hozzá, még az ételt is bottal nyújtották neki.

Sződy Judit: – Emlékeim szerint bármennyi segítséget is kaptam, az első hetekben soha nem volt sok időm elmélázni az élet dolgain. Folyton akadt tennivaló a kicsi körül, vagy a saját bajaimmal voltam elfoglalva. Visszatekintve a történtekre, ma is csodálkozom, hogy mi tölthetett ki ilyen intenzíven huszonnégy órát. Úgy emlékszem, szinte mindig „készültségi állapotban" voltam.

W. Ungváry Renáta: – Igazán jó dolgom volt a szülés után. Kényeztetett a család, főztek, takarítottak helyettem, később foglalkoztak a nagyobbakkal, s én legélénkebben a jóleső csöndre, melegre és nyugalomra emlékszem, ahogy újszülött gyerekemmel összebújva végigalusszuk jóformán az egész napot. Tükörbe nem szívesen néztem, de tökéletesen kipihentnek éreztem magam már néhány nap elteltével is. Ilyenkor aztán felpattantam, hogy menjünk sétálni, vagy nekiálltam ebédet főzni. Ezeket az amúgy teljesen felesleges akciókat utólag mindig megbántam. Hirtelen fogyott el az erőm, s újra ágyba kívánkoztam. Be kellett látnom, nem véletlen, hogy a világon mindenütt kímélet, pihenés jár a gyermekágyasnak, s nem ez a serény ténykedés legalkalmasabb ideje.

(Vége.)

Forrás: Kismama.hu • Babavárás és szülés • Gyermekágy • 2008. január 27.