Elképzelhetõ-e olyan helyzet, amikor mégis indokolt a gátmetszés?

Egyetlen olyan bábát sem ismerek, aki ne lett volna azon a véleményen, hogy a gátmetszésnek bizonyos kivételes esetekben – vészhelyzet-elhárító céllal – lehet létjogosultsága. A dologban azonban az a kényes kérdés, hogy mit is nevezünk valójában vészhelyzetnek, hiszen ha túl sok mindent, az egy idő után kísértetiesen elkezd hasonlítani a rutinszerűhöz. Több definíciós kísérlet is született már erre, s ennek megfelelően a szülészeti szakemberek protokolljai is különfélék.

Nem vállalkozom arra, hogy megtaláljam a Bölcsek Kövét ebben a témában, csupán saját tapasztalataimat osztom meg az olvasóval:

Több olyan idősebb bábát is ismerek, akik állításuk szerint igazán indokolt esetben egy pillanatig sem haboznának elvégezni a gátmetszést, ez azonban húsz-, sőt harmincéves gyakorlatuk alatt még egyszer sem fordult elő velük.

A Maternidad La Luz születésházban, mint már korábban is említettem, ott-tartózkodásom egy éve alatt 802 szülés zajlott, melyek közül két esetben történt gátmetszés. A Ház bábáit mindkét eset komoly önvizsgálatra sarkallta: utána még napokig fontolgatták az érintettek, hogy vajon lehetett-e volna még valamit jobban csinálni annak érdekében, hogy el lehessen kerülni, illetve hogy visszatekintve is indokoltnak tűnik-e, hogy sor került a beavatkozásra. Az, hogy a gátmetszés alapvetően nemkívánatos dolog, ott nem számított kérdésnek, ezzel kapcsolatban semmiféle dilemma nem merült fel. Számomra különösen azért értékes ez az első kézből szerzett élmény, mert e statisztikai volumenű szülésszám viszonyítási alapján engem a gátmetszés szükségességéről mondvacsinált indokokkal már nagyon nehéz lenne meggyőzni...

Szerettem volna valamiféle irányadó információt találni arra vonatkozóan, hogy melyek azok az esetek, amelyekben a bábák indokoltnak tartanák a vészhelyzeti gátmetszést. Sajnos, nem sikerült egybehangzó javallatlistát találnom sem az általam ismert szakkönyvekben, sem személyes kérdezősködés által.

Elizabeth Davis például a magzati szívverés súlyos lelassulását tekinti indikációnak (ha kontrakció alatt 60 ütés/perc alá esik vagy tartósan 100 ütés/perc alá kerül), amennyiben az anya erőfeszítése önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a baba azonnal megszülethessen.

Helen Varney „Midwifery" című bábatankönyvében a fogós, ill. vákuumos szülésbefejezés, valamint a súlyos vállelakadás is a lehetséges okok között szerepel abban az esetben, ha a babát kimanőverezni próbáló kezek és/vagy eszközök számára helyet kell csinálni.

Anne Frye „Healing Passage" című, gátvédelemmel és a sebvarrással foglalkozó könyve a magzati szívhangok leeséséről azt írja, hogy ő a metszés megejtése előtt azért még megpróbálná a szívhangokat az anya testhelyzet-változtatásával, illetve a baba fejének finom visszanyomásával korrigálni, mivel a szívhangproblémákat sokszor a köldökzsinór összenyomódása okozza, s helyes pozicionálással sok esetben meg lehet oldani a helyzetet. Frye a vállelakadás esetén alkalmazott gátmetszést „időpocsékolásnak" tartja, mivel az elakadás az anya csontjainál történik, nem pedig a lágy szöveteknél, amelyen a metszés esne. Hasonlóan vélekedik a farfekvéses szülések esetéről is. Azt is megjegyzi, hogy elakadások manipulálásánál a jellemzően nőnemű bábák kisebb keze könnyebben fér be a hüvelybe minden gond nélkül, mint a férfi szülészeké.

Frye indokoltnak tartja a gátmetszést abban a rendkívül ritka esetben, ha a nő gátja abnormálisan merev, és már a nyúlás elősegítésére tett összes kísérlet kudarcba fulladt. Ilyenkor ugyanis valóban a lágy szövetek akadályozzák a szülést, nem pedig a csontos szerkezetek. Ha ez előfordul, akkor annak többnyire valamilyen korábbi gátmetszés vagy gátrepedés után keletkezett vastag hegszövet az oka, de először szülőknél is lehetséges. Frye ezen kívül az anya teljes kimerülése esetén is fontolóra vehetőnek tekinti a gátmetszést, amennyiben látható, hogy képtelen tovább folytatni a kitolást, és nem tud vagy nem akar pihenni, enni vagy más kísérletet tenni a regenerálódásra. Frye azonban ebben az esetben is mérsékletre és gondos mérlegelésre int, tekintettel arra, hogy a kimerültség és a gátmetszés együttese növeli a súlyos vérzés, a hipoglikémia és a sokk kockázatát.

Ina May Gaskin farfekvéses szülésnél abban az esetben tartja indokoltnak a gátmetszést, ha egy fiú baba herezacskóját túlzott nyomás alá helyezi az, hogy sok időt tölt a gátnak nyomódva. Ilyenkor egy rövid gátmetszés megelőzheti a vérömleny és más sérülések kialakulását a herezacskóban vagy a herékben. (Gaskin, személyes beszélgetés 2005.)

Egy ponton azért mégiscsak sikerült egybehangzásra találnom a bába-szakirodalom ide vonatkozó fejezeteiben: valamennyi általam ismert holisztikus bába úgy véli, hogy a gátmetszés „végső megoldás, amellyel nem szabad könnyelműen bánni." (E. Davis)

(Folytatjuk.)

Forrás: Holdudvar Bábaház • Cikkek, írások