Hogyan kerülhetõ el a gátmetszés?

Miután a témát már többféle szempontból is körbejártuk, egyre inkább úgy tűnik, hogy a gátmetszés elkerülése – a valódi vészhelyzetek ritka esetétől eltekintve – inkább kommunikációs, mintsem szülészeti probléma. Vagyis a kérdés az, hogy hogyan érheti el a kismama egy mítoszalapon gondolkodó konzervatív orvosnál, hogy vegye őt komolyan, és tekintsen el a sebészkedéstől a szülőszobában.

Bombabiztos módszerem sajnos nincs, de azért megemlítek néhány lehetséges stratégiát:

• A legjobb természetesen az, ha már eleve olyan szülészeti szakembert választunk, aki elkötelezett a gát épségének megőrzése mellett. Kérdezzünk rá bátran a konkrét arányszámokra, mivel a „csak ha muszáj" típusú válasz mögött sok minden állhat.
• Ha kórházi szülést tervezünk, készítsünk szülési tervet, és annak megbeszélése során fejtsük ki diplomatikusan, de nagyon határozottan, hogy mit szeretnénk.
• Ne hagyjuk, hogy az orvos fenyegetéssel, diplomalobogtatással vagy más hatalmi eszközzel sarokba szorítson. Nekünk ennél meggyőzőbb érvek kellenek.
• A veszekedésnél hatásosabb a higgadt szó, sőt egy kis dicséret is csodákra lehet képes, pl. „A doktor úr remek szakember, biztos vagyok benne, hogy ha kell, pontosan össze tudja varrni az egyenetlen szélű sebet is..."
• Ha semmiképp nem tudunk zöldágra vergődni a kérésünk érvényesítésében, ne habozzunk orvost, kórházat váltani. Az, amit némi utánajárás vagy esetleg egy távolabbi kórház „bevállalásával" nyerünk magunknak, befolyásolhatja az egész hátralevő életünket, ezért ne sajnáljuk magunktól!  

Ha bekövetkezik a gátrepedés/gátmetszés, hogyan csökkenthetők a szövődmények?

A gátsérülés traumája holisztikus értelmezésben sohasem pusztán testi sebet jelent, ezért komplex módon kell kezelni is.

Testi szinten első lépésben a szakszerű sebellátásról kell gondoskodni. Ez nem minden esetben jelent automatikusan sebvarrást: a bőr felszínénél nem mélyebbre futó, szépen összefekvő sebszélű repedéseket jobb békén hagyni, hiszen azok maguktól is jól gyógyulnak, míg a sebvarrásnak is megvan a maga kockázata (érzéstelenítési komplikációk, sebvarrótűvel okozott szúrt sebek, fertőzés stb.) A mély, vérző vagy rosszul összeilleszkedő sebek esetében fontos a szakszerű varrás. Kisebb gátrepedések sebszéleinek rögzítésére léteznek alternatív megoldások is, mint például a gyógyszerészeti tisztaságú pillanatragasztó vagy a japán konyha egyik alapanyagaként ismeretes tengeri alga („szusi-nori"), amelyet vékony lappá préselt formában egyfajta természetes ragasztószalagként lehet használni. (Gilpin-Blake, 2001)

A gyermekágyas időszakban fontos, hogy az anya olyan tisztán és szárazon tartsa a sebet, amennyire csak lehetséges. Lábait tartsa egymás mellett még akkor is, ha a sebet összevarrták, mivel a varratok hamis biztonságérzetet adhatnak, miközben a seb még nem forrt össze, és túlzott feszítésre könnyen szétnyílhat. Hasznos lehet a gyógynövényes ülőfürdő. Többféle recept ismeretes, a fő alapanyagok között szerepelnek a következők: fekete nadálytő, medveszőlőlevél, pásztortáska, körömvirág, cickafarkkóró, zsálya, fokhagyma és a konyhasó. A leggyakrabban használt homeopátiás sebgyógyítók az Arnica és a Staphisagria, melyek közül az utóbbi elsősorban műtéti sebeknél használatos.

Szót kell ejtenünk a lelki traumakezelésről is. Ez legalább olyan fontos, mint a testi sebek kezelése, különösen akkor, ha az anya a sérülést bántalmazásként vagy nemi erőszakként élte meg. Kezelésre szorulhatnak a kiszolgáltatottság, megaláztatás, bűntudat lelki sebei. Kiindulópontul idézem Judith Herman Trauma and Recovery című művének ide vonatkozó részletét: „a gyógyulás vezérelve a hatalom és az irányítás visszajuttatása a túlélőhöz". Szükség esetén ne habozzunk igénybe venni pszichológus vagy szülésélmény-feldolgozó csoport szaksegítségét!

Végül szeretnék szót ejteni arról a tényről, hogy a szülészeti szakembereket is érhetik traumák. Egy bábakörökben gyakran elhangzó mondás szerint „hajlamosak vagyunk gyakorlatunkat úgy folytatni, ahogyan tanultuk". Ha egy fiatal orvostanhallgató vagy tanuló szülésznő nap mint nap látja a rossz példát, ám kétségeire, kérdéseire csak hatalmi szóval, nem pedig felnőtt módon, érzékenyen és észérvekkel kap választ, akkor könnyen belekeseredik a hibás gyakorlatba, amely azután beidegződik és végteleníti önmagát, anyák egész generációját traumatizálva pályafutása alatt. Az is előfordulhat, hogy az ellentmondásos élmény a fiatal szakmabélit végleg elborzasztja a hivatás gyakorlásától.

Azt, hogy ez mennyire így van, mi sem érzékelteti jobban, mint saját példám: Amikor tudatosult bennem, hogy bába szeretnék lenni, először a magyarországi kórházalapú szülésznőképzésen keresztül próbáltam elsajátítani a szakma alapjait. Ám amikor az első szakmai gyakorlati napom reggelén többek között egy három nyisszantással vágott, hat centiméter hosszú gátmetszésnek váltam sápadó tanújává, akkor tudatosult bennem, hogy ez olyasmi, amit nem szeretnék, és soha nem is fogok megtanulni. Valószínűleg innen indult el az a folyamat, amelynek eredményeképpen mintegy két évnyi és egyharmad földgolyónyi távolságban a dicstelen élménytől végül holisztikus bába lettem. Hálás vagyok annak a fiatal anyának, aki akkor áldozata volt annak az ominózus gátmetszésnek, mert amit ő elszenvedett, azt másnak talán már pont azért nem kell majd, mert én azon a napon tanújává lehettem az ő kínjainak. Kívánom, hogy a felnövekvő nemzedékből minél többen megtapasztalhassák, hogy bizonyos esetekben milyen boldogító lehet nemet mondani, és megcselekedni helyette a magunk igenjét:

„Az élettani szülés a test intelligenciájában, mechanizmusainak sértetlenségében rejlik. Az élettani szülés kísérője tisztelni, nem pedig manipulálni törekszik e természetes folyamatot, azzal a hittel, hogy a test saját bölcsességgel bír, melybe beleavatkozni romlást hozó." /Elizabeth Davis/

(Vége.)

Irodalom:

Goer, Henci: Obstetric Myths Versus Research Realities. Bergin & Garvey, 1995.
Davis-Floyd RE. Birth as an American rite of passage. Berkeley: University of California Press, 2003.
Gaskin, Ina May: Ina May’s Guide to Childbirth: Bantam Books, 2003.
Frye, Anne: Healing Passage: 5th Edition, Labrys Press, Portland OR 1995.
Elizabeth Davis: Heart and Hands: 4th Edition, Celestial Arts, 2004.
Kitzinger, Sheila, Simkin, Penny (editors) Episiotomy and the Second Stage of Labor: 2nd Edition, Pennypress Inc., 1990.
Gilpin-Blake, Denise: A Natural Alternative to Suturing: Midwifery Today Issue 60, Winter 2001.
Midwifery Today “Tear Prevention" Issue 65, Spring 2003
Judith Melton-Preston: Perineal Support, Research paper, El Paso Texas 2003.
Evidencia (kutatások):
Reynolds JL and Yudkin PL. Changes in the management of labour: 2. Perineal management. Can Med Assoc J 1987;136(10):1045-1049.
Wilcox LS et al. Episiotomy and its role in the incidence of perineal lacerations in a maternity center and a tertiary hospital obstetric service. Am J Obstet Gynecol 1989;160(5 Pt 1):1047-1052.
Klein M et al. Does episiotomy prevent perineal trauma and pelvic floor relaxation? Online J Curr Clin Trials 1992;1(Document 10).
Gass MS, Dunn CD, and Stys SJ. Effect of episiotomy on the frequency of vaginal outlet lacerations. J Reprod Med 1986;31(4);240-244.
Thorp JM et al. Selected use of midline episiotomy: effect on perineal trauma. Obstet Gynecol 1987;70(2):260-262.
Green JR and Soohoo SL. Factors associated with rectal injury in spontaneous deliveries. Obstet Gynecol 1989;73(5 Pt 1):732-738.
Shiono P, Klebanoff MA, and Carey JC. Midline episiotomies: more harm than good? Obstet Gynecol 1990;75(5):765-770.
McGuiness M, Norr K, and Nacion K. Comparison between different perineal outcomes on tissue healing. J Nurse Midwifery 1991;36(3):192-198.
Gordon H and Logue M. Perineal muscle function after childbirth. Lancet 1985;2:123-125.
2. Sleep J et al. West Berkshire perineal management trial. Br Med J;289:587-590. Sleep J and Grant A. West Berkshire perineal management trial: Three year follow up. Br Med J 1987;32(3):181-183.
Rockner G, Jonasson A, and Olund A. The effect of mediolateral episiotomy at delivery on pelvic floor muscle strength evaluated with vaginal cones. Acta Obstet Gynecol Scand 1991;70(1):51-54.
Rockner G, Jonasson A, and Olund A. The effect of mediolateral episiotomy at delivery on pelvic floor muscle strength evaluated with vaginal cones. Acta Obstet Gynecol Scand 1991;70(1):51-54.
Lobb MO, Duthie SJ, and Cooke RW. The influence of episiotomy on the neonatal survival and incidence of periventricular haemorrhage in very-low-birth-weight infants. Eur J Obstet Gynecol Reprod Biol 1986;22(1-2):17-21.
The TG. Is routine episiotomy beneficial in the low birth weight delivery? Int J Gynaecol Obstet 1990;31(2):135-140.
Borgatta, Lynn, Susan L. Piening and Wayne R. Cohen: „Association of Episiotomy and Delivery Position with Deep Perineal Laceration During Spontaneous Delivery in Nulliparous Women." American Journal of Obstetrics and Gynecology 160(2):294-297

Szakirodalom-összegző kutatások:

Thacker SB and Banta HD. Benefits and risks of episiotomy: an interpretive review of the English language literature, 1860-1980. Obstet Gynecol Surv 1983;38(6):322-338.
Bromberg MH. Presumptive maternal benefits of routine episiotomy. J Nurse Midwifery 1986;31(3):121-127.
Hofmeyr GJ and Sonnedecker EW. Elective episiotomy in perspective. S Afr Med J 1987;71(6):357-359.
Thorp JM and Bowes WA. Episiotomy: Can its routine use be defended? Am J Obstet Gynecol 1989;160(5 Pt 1):1027-1030.

Forrás: Holdudvar Bábaház • Cikkek, írások