A női önértékelés egyik, ha nem legfontosabb összetevője a női vonzerő mellett a reproduktív képesség birtoklása. Az a biztos tudat, hogy ha akar, képes teherbe esni, magzatát kiviselni és megszülni.

Újszülöttjét szoptatni és gyöngéden gondozni tudja az anya, és ami a még fontosabb, hogy bizalmas kapcsolatban lévő, jó anyja lesz gyermekének, akit szerető férjével – akiből szintén jó apa lesz –, meleg családban neveli majd fel. Miközben ezek az egészséges vágyak majd' minden lány lelkében jelen vannak, mégis, szinte egyidejűleg a kétségek is megjelennek, hogy vajon...?

A társadalmi-kulturális változások területén sok víz folyt le már a Dunán, de a fontos, a női önértékelés és önbizalom lényegét jelentő kérdések változatlanok: nőként ki, és milyen vagyok én? Alkalmas vagyok-e arra, amire minden más nő képes? Azaz kellek-e én igazán valakinek? Ki akar tőlem gyereket? Képes leszek-e az anyaságra?

Hiába szól a mai világ úgy, hogy legyen szakmád, diplomád. Tanulj, fejlődj! Okos vagy, használd az eszed! Randevúzni, férjhez menni, szülni még ráérsz később is. Előbb alapozd meg a jövőd! Ezek a „teljesítmények" valójában nem „növelik" a nemi identitás és önérzet, a női önbizalom érzését, sőt.

A mai, szakmai ambíciókkal is rendelkező lányok jelentős része úgy érzi, hogy hiába okos, azzal csak elriasztják a fiúkat. Azok nem szeretik a „túl okos" nőket. Úgy vélik, hogy sokkal sikeresebbek az „eszük sincs", „kettőig sem tud számolni" „klónozott cicababák", akik viszont küllemükben és hangoztatott értékrendjükben megtestesítik korunk „szexszimbólumát" (csontsovány, eredeti hajszínére talán már nem is emlékszik, tapadnak rá a fiúk, és válogathat kedvére). Ezek a lányok fennen hirdetik, hogy nem akarnak férjhez menni, csak élvezni akarják az életet. Egyelőre nem akarnak gyermeket, mert az csak lekötöttséggel jár. Fő cél nem a tartósság, hanem a színesség. Nem az a vágyuk, hogy szeressenek, megelégszenek avval, hogy ők vannak szeretve, illetve akarva stb. Holott ezek a lányok sem igazán őszinték önmagukhoz. Csak sikeresek akarnak lenni, és az attraktivitás sikeréért „beáldozzák" az érzékenységüket.

Megkettőződött az értékrend: vannak a „szex oltárán áldozók", és vannak a kétségek közt vergődők, akik magukat néha „ósdinak", „gátoltnak és gátlásosnak" tartják, vagy hogy ezt saját magukra vonatkozó vádjukat elkerüljék, összeszorított foggal, a belső, védelmi háló nélkül „ugranak a pillanatok bűvöletébe", mely tovább rontja, – mert nem sajátjuk – az önbizalmukat.

Akármelyik megoldást is választják, mindenképp a siker, a sikeresség bűvöletében élnek, csak más úton járva, a sikeresség célszalagján más jelszót olvasnak. Mindkét csoportba tartozók vesztesek, mert elvesztették azt a hitet, hogy a női lét biztonsága csak a jól megválasztott férfikapcsolatban bontakozhat ki. Nem kell a férfi előtt eltitkolni, hogy vele, együtt, tartós családi kiteljesülésre, gyermek(ekre) vágyva lehet csak az életet teljesnek elképzelni, leélni.

Az anyaság utáni vágy

A lányok általában még a nemi élet elkezdése előtt is sokat szoronganak azon, hogy vajon alkalmasak-e a szexuális életre, „rendben van-e mindenük". Szoronganak azon is, hogy akaratuk ellenére nem esnek-e teherbe pl. csóktól, gondolattól, uszodától stb., de ennek ellenkezőjétől is, hogy nem meddők-e.

Ma, amikor annyiféle fogamzásgátó módszer áll rendelkezésre, szoronghatnak attól, hogy a választott módszer megbízható-e, vagy éppen attól – és ez elsősorban a hormonális fogamzásgátlást választó lányokra vonatkozik –, hogy a szer hosszú távon nem okozhat-e meddőséget.

A lányok önértékelésének fontos pillére a fogamzás képességében való biztonság. Ez a tudati és önértékelésben fontos szerepet játszó kérdés viszonylag egyszerű nőgyógyászati vizsgálatokkal is igazolható lenne. Talán jó lenne ezt tudatosítani, és igénybe venni.

Ezzel szemben viszont inkább az tapasztalható, hogy a lányok kíváncsiak arra, hogy képesek-e a fogamzásra, holott gyermeket nem akarnak. Emiatt a „kíváncsiság" miatt vagy kockáztatnak, és nem alkalmaznak fogamzásgátlást, vagy nem megbízhatót, de akadnak olyanok is, akik „elfelejtik" bevenni. Sok esetben ez a rejtett önértékelési szintet érintő „kíváncsiság" eredményezi az első, nem kívánt terhességet, vagy terhességmegszakítást. Ezt követően aztán még inkább megugrik a szorongás szintje, mert félnek, hogy a terhességmegszakítás miatt elvesztik reprodukciós képességüket.

Más attól fél, hogy nem tudja kihordani gyermekét, vetél, vagy koraszül. Mások attól tartanak, hogy szülni nem bírnak, nem lesznek erre képesek, így eleve a császáros szülésben gondolkodnak. Vannak, akik attól félnek, hogy szoptatni nem tudnak, mert nem lesz tejük. Mások attól tartanak, hogy az újszülöttel való bezártságot nem fogják majd elviselni.

Más szóval egyrészt saját reprodukciós képességükben bizonytalanok, másrészt gyermeket bár szeretnének, az anyaság terhétől tartanak.

Nem egy esetben okozhatnak ezek a régi szorongások sikertelen terhességet, funkcionális meddőséget stb., amely nem csupán orvosi, hanem nem egy esetben pszichológiai segítséget, átdolgozást is igényel.

Egyszóval: a gyermek utáni vágy és az anyaság utáni vágy lélektani értelemben nem egységes vonulat. Sok elakadás lehetősége rejtőzik a női szerepvállalás és az anyává válás területén. Különösen fontos ezeknek az érzelmi rezdüléseknek a rendbetétele akkor, amikor a vágyott és tervezett terhesség időszakába ér a nő, sőt!

A gyermekvállalás, a terhesség, a szülés és a gyermekágy krízisszituáció lélektani értelemben, mely a személyiségfejlődés nagy lehetőségét éppúgy tartogatja, mint a szorongások megjelenéséét. Az anyai érzelmi biztonság megszerzésének egyik lehetősége az anya-magzat kapcsolat fejlesztésén keresztül is elkezdhető.

A pszichológia, a pszichoterápia sokat tud segíteni abban is, hogy az egészséges anyaság lelki felkészülése átélhető legyen, és a szülőágyon ne csak egy újszülött, hanem egy édesanya is megszülessen.

Dr. C. Molnár Emma

Forrás: Életforma.hu • 2005. február 23.