A szülők gyakran nagyon megerőltetőnek tartják kisbabájuk vagy kisgyermekük éjszakai ébredését és abban reménykednek, hogy a kicsi mihamarabb átalussza az éjszakát. Egy mostanában napvilágot látott tanulmány teljesen új megvilágításba helyezi az éjszakai ébredést és az álomba kísérést egyaránt.
„Átalussza már az éjszakát?” - hangzik a kérdés minden boldog és boldogtalan szájából, akivel összefutok mostanában. Hát mit lehet erre válaszolni? „Persze, hogy igen. Sőt, reggel jókedvűen kipattan az ágyból, a reggelimet az ágyba hozza, elmeséli, hogy mit álmodott és még visszaalszik egy pár percre, míg én falatozok… Jaaaaa, hogy a GYEREK és nem a férjem??? Ah, ne is kérdezd!” Különben is mit nevezünk „átalvásnak”?
Hol volt, kedves Sears doktor, amikor szükségünk lett volna magára? Ha idősebb lenne (jóval idősebb), már a La Leche Liga megalakulásakor megírhatta volna ezt a nagyszerű könyvet, amikor kezdő szülők voltunk, és egymást támogatva próbáltuk elfelejteni az ostoba, értelmetlen „szabályokat”, amelyekkel annak idején nagy tekintélyű gyermekorvosok beszélték tele szegény anyáink fejét.
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Az az elmélet, hogy a babák egyedül aludjanak, viszonylag új. 100 évvel ezelőtt elfogadott tény volt, hogy a babáknak éjszaka is szükségük van emberi érintésre. Egy 1880-as évekbeli szülőknek szóló folyóirat "kisbaba" címszó alatt ezt írta: "Az első néhány hétben az újszülött testmelegét általában az anyával való együttalvás tartja fenn."...
Általánosan elfogadott tény, hogy a szülővé válás egyik legnagyobb problémája az állandó alváshiány. Egy kisgyerekes anyától még egy idegen is azt kérdezi először: "Végigalussza már a baba az éjszakát?" A karikás szemű, ásító mamának aligha kell válaszolnia...
A kiságy, matrac, ágynemű NEM az evolúció terméke – ellentétben az együttalvás és a testkontaktus során megvalósuló védelmező anyai magatartással, amely azért jött létre, hogy a kisbabákat védelmezze és táplálja éjszaka is! Annak ellenére, hogy a nyugati világban tekintélyes orvosok vagy rendőrök figyelmeztetnek a veszélyeire, egyre több nyugati szülő tér át a legalább részleges együttalvásra. A 90-es években az Egyesült Államokban megduplázódott az együttalvó szülők száma, elérhette az 50%-ot is. A szoptató anyákra ez háromszor akkora valószínűséggel volt jellemző. (Hasonló eredmények Angliában, Ausztráliában, Új-Zélandon)
Nagy bajt nem csinálhatunk, ha megtanítjuk gyermekünket aludni (bármit is jelntesen ez), ugye? Néhány éjszaka sírás nem árthat. Utána viszont mindenki nyugodtan alussza át az éjszakát, az édesanya is kipihent lehet. Valóban?
Vajon miért választják sokan az együttalvást a gyerekkel? Nem csak azért, mert jó érzés, hanem azért is, mert kényelmes, energiát takarítasz meg vele, és szoptatni is sokkal könnyebb így.
Minden szülő számára a legfontosabb, hogy biztonságban tudja gyermekét. A kisbabák esetében az alvás is lényeges kérdés, mivel eleinte nem tudnak megfordulni, így abban a helyzetben alszanak, ahogy a szülők lefektetik őket.
A legtöbb kisbaba több-kevesebb rendszerességgel ébred éjjel. De még azoknak a babáknak a nagy része is elkezd felébredezni éjjel valamikor 3-6 hónapos kora körül, akik addig végigaludták az éjszakát.
„Átalussza már az éjszakát?” - hangzik a kérdés minden boldog és boldogtalan szájából, akivel összefutok mostanában. Hát mit lehet erre válaszolni? „Persze, hogy igen. Sőt, reggel jókedvűen kipattan az ágyból, a reggelimet az ágyba hozza, elmeséli, hogy mit álmodott és még visszaalszik egy pár percre, míg én falatozok… Jaaaaa, hogy a GYEREK és nem a férjem??? Ah, ne is kérdezd!” Különben is mit nevezünk „átalvásnak”?
Hol volt, kedves Sears doktor, amikor szükségünk lett volna magára?
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Az az elmélet, hogy a babák egyedül aludjanak, viszonylag új. 100 évvel ezelőtt elfogadott tény volt, hogy a babáknak éjszaka is szükségük van emberi érintésre. Egy 1880-as évekbeli szülőknek szóló folyóirat 
