– Az így nevelt gyermek boldog, bátor, bízik önmagában. Érzelmekben gazdag, segítőkész, gyermekkora derűs, hiszen érzi, hogy szeretik. (…) Megkapja az önálló döntési jogot önmaga megvalósításához, miközben, ha szükségét érzi, feltétel nélkül támaszkodhat a pedagógus segítő irányítására – vallja Maria Montessori, aki olyan nevelési rendszert dolgozott ki, amely egymás elfogadását, segítését, a kreativitást hangsúlyozza, és szem előtt tartja a tanítványai igényeit.
Tudtátok, hogy számos tehetséges, szakmájában elismert ember, köztük John Lennon, Napóleon és Walt Disney is diszlexiás volt? A „kommunikáció szifiliszeként” is emlegetett tünetet hordozó gyerek azonban legtöbbször kénytelen szégyentudattal élni, pedig a diszlexia néven ismert „betegség” türelem, odafigyelés és szakmai támogatás mellett orvosolható.
A „címkék”, amelyet egy gyermekre aggatnak, segít eligazodni, de ugyanakkor megbélyegző is lehet, gátja a pozitív fejlődésnek. A gyermek sokszor beteljesíti azt, amit előre feltételeztek róla, legyen az jó vagy rossz.
Én kisfiú vagyok” – szajkózza a két és fél-három éves gyermek a ráragasztott címkét, bár még fogalma sincs, hogy ez mit jelent, nem tudja, melyek azok a viselkedésformák, amelyeket a társadalom a „fiú” feliratú címkéhez feltétlenül elvár. Ugyanakkor a címke hozzásegíti őt is, környezetét is ahhoz, hogy ne történjen semmi tévedés, a palackba kerülő bor megfeleljen a címkének.
Ez az útmutató ahhoz próbál segítséget nyújtani, hogy megkönnyítse az eligazodást az iskolakezdéssel járó kétségek, kérdések, nehézségek tisztázásában.