Tejtermelés mechanikus ingerlés hatására

Örökbefogadott csecsemőt szoptatni? Első látásra elég képtelen ötletnek tűnik. Vagy mégsem az? A tapasztalatok mást mutatnak. Hogy mit, kiderül a sorozat folytatásából.

Ehhez a ponthoz érve nyilván az jár az Olvasó eszében, hogy mindezek a példák nem érintik a normális férfi tejképződést, minthogy ezekben orvosi beavatkozásokról – hormoninjekciók, műtét – esik szó. De az ilyen rendellenesnek tekintett tejképződés magas szintű technikai eljárások nélkül is megeshet: pusztán az emlőbimbók ismételt mechanikus stimulációja is elegendő lehet a tejképződés elindításához számos emlősfaj szűz nőstény egyedeinél, beleértve az embert is. A mechanikus stimuláció a hormonok felszabadításának természetes módja, az emlőbimbókat a központi idegrendszeren át a hormonfelszabadító mirigyekhez kapcsoló idegi reflexek eszközével. Például egy szexuálisan érett, de szűz nőstény erszényest szabályszerű tejkiválasztásra lehet serkenteni egy másik anya kicsinyének a mellbimbóira helyezésével. A szűz nőstény kecskék „fejése" hasonlóképpen tejképződést indít el. Az alapelv átvihető lehet az emberre is, minthogy az emlőbimbók manuális stimulációja prolaktinhullámot idéz elő a férfiakban és a nem szoptató nőkben egyaránt. Tizenéves fiúk esetében a mellbimbók önstimulációjának nem is olyan ritka eredménye a tejképződés.

Kedvenc, emberekre vonatkozó példám erre a jelenségre egy közismert újság levelező rovatához, a „Kedves Abby!"-hez írott levélből származik. Egy férjezetlen nő, aki újszülött csecsemő adoptálására készül, és ég a vágytól, hogy szoptathassa a csecsemőt, megkérdezte Abbyt, hogy hormonok szedésével elérhetné-e ezt a célt. Abby a következőképp válaszolt: „Képtelen ötlet, hölgyem, csak a bajusza fog kiütközni!" Azután számos felháborodott olvasói levél tájékoztatta Abbyt olyan nők eseteiről, akiknek hasonló helyzetben sikerült szoptatniuk úgy, hogy ismételten a mellükre helyezték a csecsemőt.

Orvosok és tejképződéssel foglalkozó szakemberek legújabb kutatásai szerint a legtöbb örökbe fogadó anyának három-négy héten belül már sikerül némi tejet termelnie. A javasolt előkészület a reménybeli örökbe fogadó anyának a mellpumpa használata néhány óránként a szopás szimulálására; ezt az eljárást nagyjából egy hónappal az adoptálandó csecsemő várt születése előtt kell elkezdeni. A modern mellpumpák megjelenése előtti időkben ugyanezt az eredményt érték el azzal, hogy ismételten kölyökkutyát vagy embercsecsemőt helyeztek a mellre. Az ilyen előkészület különösen a hagyományos társadalmakban terjedt el, ha a terhes asszony betegeskedőnek bizonyult, és az anyja készen akart állni, hogy a helyére lépjen, és szoptassa az újszülöttet, amennyiben a lánya képtelennek bizonyulna rá. Még hetvenegy éves nagymamákról is történik említés, emlékezzünk csak Ruth anyósára, Noémira az Ótestamentumból. (Ruth könyve, 4. fejezet, 16. vers.)

Szokásosan megtörténik a mellgyarapodás, és alkalmilag a spontán tejképződés a kiéhezettségből felépülő férfiaknál. A II. világháború után példák ezreit jegyezték fel koncentrációs táborokból szabadult foglyokról; az egyik megfigyelő ötszáz esetet sorol fel egyetlen japán hadifogolytábor túlélőiről. A valószínű magyarázat, hogy az éhezés nemcsak a hormonokat termelő mirigyeket gátolja, hanem az ugyanezeket a hormonokat megsemmisítő máj működését is. Amikor folytatódik a normális táplálkozás, a mirigyek sokkal gyorsabban állnak helyre, mint a máj, úgyhogy a hormonszint hirtelen magasra szökik. Ismét forduljunk a Bibliához, és láthatjuk, hogyan előzték meg az ószövetségi pátriárkák a modern pszichológusokat: Jób (21. fejezet, 24. vers) egy jól táplált férfiról megjegyezte, hogy „mellei tejjel vannak tele"¹.

Régóta ismert, hogy egyébként tökéletesen normális herékkel rendelkező és igazolt nemzőképességű kecskebakok meglepik a tulajdonosukat azzal, hogy spontánul tőgyet növesztenek és tejet választanak ki. A bakkecske tejének összetétele hasonló, mint a nőstény kecske teje, de magasabb a zsír- és a fehérjetartalma. Spontán tejképződést megfigyeltek egy foglyul ejtett majom, egy délkelet-ázsaiai rövidfarkú makákó esetében is.

1994-ben spontán hím tejképződést jelentettek egy vad állatfaj, a Malajziában és a szomszédos szigeteken élő repülőkutya hímjei esetében. Tizenegy foglyul ejtett felnőtt hímről bizonyosodott be, hogy szabályosan funkcionáló emlőmiriggyel rendelkeznek, melyek manuális nyomásra tejet adtak. Némelyik hím emlőmirigye duzzadt volt a tejtől, ami azt jelezte, hogy nem szoptattak. A többiek azonban nyilván aktívan szoptattak, mert az emlőmirigyeik kevésbé voltak duzzadtak (de működtek), akárcsak a szoptató nőstényeké. A repülőkutya különböző helyeken és időpontokban fogott csoportjai közül kettőben találtak tejkiválasztó hímeket, tejkiválasztó nőstényeket és terhes nőstényeket, míg a harmadik csoportban a hím és a nőstény felnőttek szaporodási szempontból egyaránt inaktívak voltak. A tejkiválasztó hímek heréinek mikroszkópos vizsgálata egyértelműen normális spermafejlődést mutatott ki.

Összefoglalva tehát, bár rendszerint az anyák szoptatnak, az apák pedig nem, legalábbis néhány emlősfaj hímjei birtokában vannak a szükséges anatómiai kellékeknek, a fiziológiai lehetőségnek és a megfelelő hormonreceptoroknak. A önmagukat hormonokkal kezelő vagy mások által kezelt férfiakkal is előfordulhat, hogy felszabadítják a szükséges hormonokat, bekövetkezik a mellgyarapodás, és bizonyos mértékű tejképződés is megfigyelhető. Nem egy példát ismerünk láthatóan normális, felnőtt férfiakról, akik csecsemőt szoptattak; az egyik ilyen férfi, akinek elemezték a tejét, az anyatejhez hasonló szinten választott ki tejcukrot, fehérjét és elektroliteket. Mindezek a tényezők arra utalnak, hogy nem szükséges alapvető módosítás ahhoz, hogy megszokott jelenség legyen a hímek tejkiválasztása; talán csak egy csekély mutációra volna szükség a hormonfelszabadítás növelésére, vagy éppen bizonyos hormonok gátlásának csökkentésére.

Az evolúció kétségkívül nem úgy alkotta meg a férfit, hogy szokásos körülmények között hasznosítsa ezt a fiziológiai potenciált. Számítógépes analógiával élve úgy is fogalmazhatunk, hogy legalábbis néhány férfi rendelkezik a hardware-rel; egyszerűen csak nem arra programozott minket a természetes kiválasztódás, hogy használjuk is. De miért nem?

Forrás: Jared Diamond: Miért élvezet a szex? : Az emberi szexualitás evolúciója. – Budapest : Kulturtrade, 1997. (Részlet a 3. fejezetből)

Lábjegyzet:

1. A James King-féle fordítás alapján; Károlinál: „Fejőedényei tejjel vannak tele". (A ford.)