Muszáj volt a találkozót időkeretek és tematikák kijelölésével kezdeni, mert ha ezt nem tesszük, egy héten keresztül lett volna miről beszélnünki. Abban maradtunk, a bemutatkozások tartalmazzák az indulást, a kezdeteket, megnevezve a legfontosabb állomásokat és természetesen a jelent. Minden helyszín mécses meggyújtásával jelezte jelenlétének ünnepélyességét és méltóságát. A magyarországi és a nemzetközi hálózatnak is lobbantottunk lángot. Így volt teljes a kör. A most köre. Mert reményeink szerint a későbbi találkozókon egyre több és egyre bátrabb  lángocska éledne...

1. Egy kis szakirodalom bevezetőként: 

Honnan indult a mozgalom?

Jelenleg a világ 20 országában, összesen 850-nél is több anyaközpont működik. A kezdeményezés Németországból indult a ’80-as évek elején”  (http://www.oefi.hu/anyakozp_20110512.pdf)

Mit nevezünk anyaközpontnak?

Az anyaközpontok olyan közösségi házak, helyek, melyek nők, anyák és gyerekeik számára kínálnak programokat, lehetőséget, teret játékra, tanulásra, pihenésre, közös és egyéni tevékenységekre. (http://anyakozpontok.blogspot.com/)

Minden anyaközpontnak egyformán kell működnie?

Nem.  Ezek a közösségi terek egymástól nagyon különbözőek lehetnek a helyi adottságoktól függően, de az mindannyiukban közös, hogy védett, barátságos környezetet kínálnak a betérők számára és szervezésük alulról felfelé történik, a helyi nők, anyák részvételével. (http://anyakozpontok.blogspot.com/)

Minden babás programot kínáló helyszínből lehet Anyaközpont?

Nem.  Anyaközpontnak tekintjük azokat a tereket amik állandó, vagy időszakos nyitva tartással, de helyi nők és anyák által koordinált, felügyelt és működtetett terek, és nem tekintjük anyaközpontoknak pl. azokat a művelődési központokat, melyek felülről lefelé szerveződnek, nem női, anyai közösségek szervezik és működtetik. (http://anyakozpontok.blogspot.com/)

Csak olyan közösség lehet anyaközpont, amelyik kizárólagosan ingyen kínálja az együttlét lehetőségeit?

Jó lenne, ha így lehetne, de ne rugaszkodjunk el a realitás talajáról. Szükség van az ingyenes alkalmakra is, a "bármikor betévedhetsz közénk, csak úgy" formára, de a magyarországi viszonyokat tekintve a helyet, amely nélkül nincs Anyaközpont, valamely úton módon fent kell tartani. Mégpedig nem egy-két embernek, a családi kasszába belemarkolva, sajátjai szájától vonva meg a falatot. Nálunk sajnos még nincs ennek a formának állami finanszírozás általi biztosítása. Addig pedig muszáj fizetős csoportok megtartásával összekapirgászni a közösségi rezsirevalót. (szerző megjegyzése a szakirodalmat és a tapasztalatot ötvözve)

2. Anyaközpontok ma Magyarországon

A Magyar Anyaközpont Hálózat hivatalosan még nem jött létre, informális és laza információ-csere zajlik, a magukat anyaközpontnak tekintő női közösségi terek között, melyhez minden olyan női közösség kapcsolódhat, akik már most, vagy a jövőben anyaközpontként kívánnak működni. (http://anyakozpontok.blogspot.com/)

Kik ők?

Életkör, Budapest, XII. ker.

Háztűzőrző Központ (Háztűz-őrző Nők és Anyák Egyesülete), Tata

Holdam Udvar (Holdam Egyesület), Miskolc

KANGA Egyesület, Pécs

REGINA NőHáz (REGINA Alapítvány), Gödöllő

(http://anyakozpontok.blogspot.com/)

3. Az  első találkozó krónikája

2011. december 12-én a budapesti Életkör fogadta vendégül négy társát. Régóta készülődtek már erre az összejövetelre, de valljuk meg, ennyi aktivista hölgyet borzasztóan nehéz egy térbe, egy időbe összeboronálni. A budapesti, tatai, miskolci, pécsi és gödöllői szervezőkön kívül két országos támogató szervezet is képviseltette megát a TAVAM (http://www.tavam.hu/), vagyis Társaság a Várandósság Megszenteléséért, illetve a Születés Hete Közhasznú Egyesület, vagyis e krónika írója (http://www.kismamakonyvtar.hu/).

Muszáj volt a találkozót időkeretek és tematikák kijelölésével kezdeni, mert ha ezt nem tesszük, egy héten keresztül lett volna miről beszélnünki. Abban maradtunk, a bemutatkozások tartalmazzák az indulást, a kezdeteket, megnevezve a legfontosabb állomásokat és természetesen a jelent. Minden helyszín mécses meggyújtásával jelezte jelenlétének ünnepélyességét és méltóságát. A magyarországi és a nemzetközi hálózatnak is lobbantottunk lángot. Így volt teljes a kör. A most köre. Mert reményeink szerint a későbbi találkozókon egyre több és egyre bátrabb  lángocska éledne...

A Születés Hete Közhasznú Egyesület vezetőjeként szívemet melengette, hogy a hozzászólók többségénél említésre került, 2003-ban, avagy 2004-ben..., akkor, amikor először szerveztünk önkéntesként Születés Hetét... Mi nők, anyák, együtt... A rendezvény akkor és ott annyira jól sikerült, hogy összenéztük, és tudtuk, folytatnunk kell… Nem maradhatunk ennyiben, és nem várhatunk egy kerek esztendőt a következő Születés Hetéig. Láss csodát! Együtt maradtak. Azóta is együtt vannak. Mivel anno domini a Születés Hetét a TAVAM-mal karöltve szerveztük (vagyis szervezték azok, akik elődeimként már akkor is itt dolgoztak, mert én akkoriban még nem), így a jóleső érzésen osztoznunk kellett Novák Julával, aki a TAVAM vezetőségét képviselte.

Miskolc kapott először szót, és bizony nagyon figyeltünk. Ugyanis a HOLDAM egyesület női köre sok olyan dolgot oldott már meg, amire a többiek csak vágyakoznak. Ehhez kellett persze egy olyan önkormányzat is, amely jelképes bérleti díj fejében rendelkezésükre bocsátotta azt az épületet Miskolc szívében, amit adományok és pályázatok segítségével varázsoltak meghitté és minden igényt kielégítővé. Ügyesen megoldották azt a dilemmát is, hogyan, miből legyen bére a rengeteg munka fejében annak a magcsoportnak, akik teljes mellszélességgel folyamatosan dolgoznak a központban, avagy a központon. Amit ők sem úsztak meg, az az egymással való küzdelem. A demokrácia megtanulása. Nekik sikerült. Mindent meg tudnak beszélni, esetleges konfliktusaikat mára már tökéletesen kezelik. Nagyon sok önkéntessel dolgoznak. Pontos tervezéssel osztják le a kismamák között a hely ügyeletét és az aktuális feladatokat. Mindenki tudja és teszi a dolgát. Állandó helyszínük reggeltől estig, a hét minden napján fogadja a betérni vágyókat. Délelőtt ingyenes babázós programokkal, délután fizetős mozgás órákkal készülnek. Ez utóbbiak bevételéből finanszírozzák a rezsiköltséget. „Csak úgy” is sokan érkeznek hozzájuk a babázók. Télen melegedni, nyáron hűsölni, egyébként meg pelenkázni, szoptatni és persze másokkal találkozni. (http://www.holdam.hu/)

A REGINA Nő és Anyaközpont Hálózatot 2005 őszén hívta életre két gödöllői székhelyű civil szervezet, az Euconsult Alapítvány és a Regina Alapítvány. A Hálózat célja, hogy a vidéki nők élethelyzetének javításával, segítésével, a vidéken élő nők igényeinek és érdekeinek artikulálásával foglalkozó vidéki női civil szervezetek, civil kezdeményezések közötti együttműködéseket tapasztalatcserét segítse, a Hálózaton belüli együttműködésben rejlő potenciális lehetőségeket feltárja, illetve hogy a vidéki nők igényeit és érdekeit képviselje. A Hálózat egy nyílt informális közösség, melyhez minden olyan női kezdeményezés, civil szervezet csatlakozhat, amely a Hálózat létrehozásának alapjait képező értékeket elfogadja.

   Helység tekintetében mások a paramétereik. A házat nem támogatja az önkormányzat, nincs a központban, nincsenek benne nagy csoportokhoz és mozgás órákhoz alkalmas termek, azonban van kertje és több meghitt foglalkozáshoz alkalmas belső tere. Önmaguk fenntartása folyamatos újragondolással és  kompromisszumokkal sikerül. Ha valamiről azt érzik, nem akarja önmagát fenntartani, azt fájó szívvel, de elengedik. Tőlük vettem ezt a mondatot: ha valami nem akar működni, attól még az ötlet lehet jó… Igaz lehet.  

   A helyi közösség Gödöllőn nem csak anyákból áll. Alapvetően a nők regionális tájékoztatása, felvilágosítása a legfőbb cél. Anyaság előtt, gyermekszülés után jóval, nem számít a korosztály, az életszakasz, mindenki számára nyitottak. Külön figyelmet szentelnek a nők jogainak, érdekvédelmének. Nagyon sokat segítenek az álláskeresésben és a munkába állás időszakában is. 

   Önfenntartásukra, illetve mások megsegítésére Charityt működtetnek. Őszintén szólva, én most találkoztam először ezzel a fogalommal. Honlapjukról másolnám be az ide vonatkozó információkat:  „A Regina Alapítvány egy Magyarországon még kevéssé ismert tevékenységgel bővítette szolgáltatásait 2011. februárjában a gödöllői térségben. Üzletet bérlünk Gödöllő belvárosában (charity shop - Regina Fórum), ahol 2011. februártól adományként kapott tárgyakat, eszközöket értékesítünk. Ezen kívül minden hónapban egyszer garázs bazárt szervezünk a REGINA NőHázban, alapítványunk közösségi házában. Itt főként a nagyobb használati tárgyakat, bútorokat, ruhákat árusítjuk. Terveink szerint a befolyt összegből – az üzlet fenntartási költségein felül – kedvezményes képzéseket tartanánk elsősorban a térségben élő nők részére, valamint egyéb a családok boldogulását segítő programokat indítanánk. Mivel Alapítványunk tevékenységeit állami és/vagy önkormányzati támogatás hiányában végzi, ezért szeretnénk a működési költségek egy részét is az üzlet nyereségéből fedezni.”

  Sajnos a ház nincs teljesen kihasználva. A gödöllőiek nagy százaléka ingázik, és szabadidejét is igyekszik a fővárosban eltölteni. 

Újra vissza a feladóhoz. Vagyis a megbeszélés során szinte már szállóigeként merült fel újra és újra a sóhaj: De! Ki fogja kifizetni a villanyszámlát??? Mert munkából és lelkesedésből nincs hiány. Fizetést az állam bácsi nem biztosít, ha csak nem munkanélküli támogatást igényelünk, vagy nem Gyes utáni újrakezdő státuszban sikeredik egy évre munkabérhez jutni. Mégis mozog a Föld, az önkéntesként dolgozók sem adják fel, legfeljebb hetente elhatározzák, majd egyszer másképpen lesz…(és „néhanapján azt is megfogadják, holnaptól már nem csinálják, helyette elmennek birkapásztornak órabérbe, vagy aktatologatónak nyócórásba. Aztán persze nem mennek…)

Ennek kapcsán minden részt vevő egyet értett a következőben: az önmagunk áldozati oltáron való felkínálása nem vezet sehová. Mindannyian kipróbálták már, többségüknél jelentkeztek bizonyos időszakokban egészségügyi nehézkedések, családi konfliktusok, a dolgok összeborulása minden irányból, amelyek szintén jelezték: a sajtkukac életmódnak is vannak hátulütői, nem kell mindent bevállalni és főleg nem kell mindent egyedül, és/vagy mások helyett is megcsinálni.

A Tatai Háztűzőrzőknél a többiekkel szemben igen hamar alakult saját hely. Alapkoncepciójuk szerint a várandósságtól a gyermek 5 éves koráig szeretnék kísérni, segíteni az édesanyákat. Háztűzőrző Központjukban reggeltől késő estig folynak a programjaik. A működtetés náluk sem egyszerű. Mint minden civilnek, a  pénzügyi forrásteremtés komoly gondot okoz az egyesületnek. A látogatottságuk növelését újabb tevékenységek, programok beindításával kívánják növelni, és  ezen  mintegy 26 önkéntes tag folyamatosan ötletel.

   Honlapjuk mottója a következő: A tűzhely őrzése nemes feladat, hol Otthon, Család, Szeretet lakoznak egy fedél alatt. Oldalukon többek között ilyen cikkel is találkoztam: „2011. május 12. délelőtt 10 órakor bensőséges, családias légkörben kerültek átadásra az egyesület részére befolyt 1%-os felajánlásokból vásárolt, a sérült gyermekek életminőségének javítását szolgáló fejlesztőeszközök, gyermek bordásfal, mászóalagút, triski roller, 3 kerekű N3 kerékpár, valamint a tatai Mentőszolgálat részére egy motoros szívó életmentő készülék, amely nélkülözhetetlen a mentőautóban, a rászoruló gyermekek és felnőttek számára. Hajrá, Tatai Háztűzőrzők, őrizzétek tovább a lángot, nagy szükség van rátok! http://www.haztuzorzo.hu/program/mod_fooldal_2/foo_kiiras.php

Alulról jövő kezdeményezés. Hangzott el a szóösszetétel, mint alaptétel, kulcsmotívum. Felülről, központilag nem elég akarni, mások helyett, mások érdekében döntéseket hozni. Nem elég, ha csak mi akarjuk. Közös vágyakat együtt megvalósítani, az már igen. Úgy működik. Ha van elég összefogásra kész kéz és szív. Akkor működik, vagyis működhet, mert ahogy hallottuk, az sem mindegy milyen összetételű, mekkora  lakosságra számíthatunk, milyen önkormányzat igazgatja felsőbb ügyeinket és az sem mindegy, milyen életkorban, illetve inkább életszakaszban vágunk neki a másokért való mozgolódásnak.

És végül, de természetesen nem utolsó sorban hallottunk egy csudijó kezdeményezésről a pécsi csoporttól, a Kanga Egyesülettől. Pécs közkedvelt havilapját, a Zsebibaba füzetet hozták el nekünk ajándékba. Ők a megálmodói és a megvalósítói. A füzettel megismerkedni honlapjukon is lehetséges. (http://kangaegyesulet.hu/zsebibabafuzet/)

     Weblapjukon találtam az alábbi eredetmondát is: "A Zsebibabafüzet ötlete a 2003-as Születés Hete rendezvénysorozat után fogalmazódott meg. 2003-ban ennek a rendezvénysorozatnak országos programfüzete volt. Budapest után Pécsett volt a legtöbb program, mivel azokat a programokat is elküldtük a programfüzetbe, amelyeket rendszeresen szerveztek Pécsen, nem csak erre az alkalomra kerültek megrendezésre. Meglepett, hogy a programok látogatottságát mennyivel növelte a programfüzet, és azt gondoltam, egy a gyermekvárás és a babával otthon töltött idő hasznos eltöltéséről szóló programfüzetet biztos szeretettel fogad a közönség. 2005-ben adtuk ki az első Zsebit, és az óta évi 9 alkalommal jelenik meg egy a kis újság." 

     Ők maguk szerkesztik, és küldik nyomdába. Nulláról indították. Az újság ingyenes. Az egyre nagyobb renomét szerző lapnak már nem kell cégér, a hirdetőket nem kell győzködni, hogy a hatezer példányban megjelenő lehetőségben megjelenjenek és fizessenek is annyit, hogy a lap ne csak magát tartsa fenn, hanem alkotóit is. Persze a kezdetek kezdetén a házi nyomtatón, kézi tűzőgéppel, hitetlen figyelő tekintetekkel indultak. S lám,a kitartó munka eredménye…

   A "Zsebi" nem csak értékes cikkeket, de rengeteg minőségi babázós programot közvetít az anyák felé. Idén szeptemberben a Gyermekház ifjúsági Művelődési Házban kaptak teret, mint civil anyaközpont kezdeményezés: mindennemű önkormányzati támogatás nélkül kellett volna játszóházat szervezniük. Képtelen feladatnak bizonyult. Felmondtak. Ugyanígy kénytelenek voltak azt a boltocskát is elengedni, amit babás-mamás dolgok árusítása végett működtettek. Mert ahogy már említettem, mindent egyszerre nem lehet... Maradt a régi bevált feladat „főállásban”, vagyis a Zsebi kiadása. Egyet értettünk abban, ha egyszerre több mindenben igyekszünk helytállni, egyre kevesebb tökéletes alkotást hagyhatunk magunk mögött.

4. Zárszó? Á dehogy! Ez most a kezdet. A krónika legeslegeleje

Tudatosan nem csak rózsákról és szívárványokról  meséltem. Senki ne gondolja, hogy a másokért tevő út, csakis ezekkel van körbeültetve. Ez pont olyan életpálya, mint az anyaság maga... Anyaként az anyákért...

Lehet, hogy saját magadban felismerted ezeket az élet dilemmákat? Te magad is sajtkukac vagy? Örökmozgó, aki rengeteget tesz az őt körülvevő családi közösségekért,? Esetleg egy babamama csoport közepében pörögsz, s nem jöttél rá, nem is tudtál róla, hogy te magad is anyaközpontot működtetsz, avagy egy anyaközpont részese vagy? Ez esetben: 

Szeretnénk, ha csatlakoznál-csatlakoznátok hozzánk!!! 

Mert a mai szent napon úgy döntöttünk, a laza kapcsolódáson módosítunk, közelebb húzódunk egymáshoz, örülünk egymásnak, tanulunk egymástól. Ezentúl rendszeresen fogunk találkozni, mindig másik anyaközpont meghívásának téve leget. Legközelebb Miskolcra megyünk, nem is akármilyen apropóból… de erről majd idejében.én biztosan ott leszek, a Születés Hete grafomán sajtkukacaként minden találkozón szeretnék részt venni és krónikásként hírt adni a találkozókról, illetve bemutatni olvasóinknak a legfrissebb csatlakozókat.

Keress minket!

Lehet, hogy a ti csoportotok,körötök is anyaközpontként működik, csak nem i tudtatok róla, hogy létezik központi kezdeményezésként a lehetőség, amihez lehet csatlakozni, kapcsolatot tartani, tapasztalatokat cserélni.

Itt tudtok jelentkezni: